Óh, mily boldogság!
Immánuel, óh, mily boldogság,
nyíljon a szív és szóljon a száj!
Istennek zengjen dicséretet,
a drága küldött megérkezett!
E világnak örömhírt hozott,
csillag gyúlt az égen, ragyogott.
Bölcsek követték a csillagot,
amely Hozzá utat mutatott.
Angyalarcon
Ha bűnök útján jár kacagva az ember,
búsak az angyalok fennen a mennyekben.
Próbák idején is bánat ül arcukon,
de örömfény dereng fel a bűnbánaton.
Mikor könny hullatva megtisztul a lélek,
öröm ünnepe az, odafenn az égben.
Schvalm Rózsa
(2013-07-01)
Zúgjad szél!
Zúgjad szél a Menny drága üzenetét,
fuvalmad érintse az emberek lelkét!
Hatoljon mélyére az Isteni Szó,
hallani a hangot, s követni jó.
Bár az út melyen vezet rögös talán,
s világi dicsfényt vándor rajt nem talál,
de nyugalmat lel a szív, s békeséget,
Isten szeretetét, s nyer üdvösséget.
Schvalm Rózsa
(2013-07-04)
Nyári reggelek
Kedvesek, szépek a nyári reggelek,
mikor ébresztőt madarak dala zeng.
A nap aranya beoson csendesen
a redőnyrésen, sugara falra fest
fényecsetjével játszó figurákat.
Indul egy új nap, új reménysugallat.
Tárom ablakom, friss levegő árad,
érint a szellő, kellemes fuvallat.
Kertemből nyíló rózsa illata száll,
Nyár van
Nyár van, színek és fények varázsa,
forró szél ringatta lombok között,
aranyló napsugár villanása.
Árad a júniusi fényözön.
Bárányfelhők a horizont szélén,
fehér hegyvonulatot formálnak.
A tiszta égbolt ragyogó kékjén,
elbűvölő, mesebeli tájat.
A határban szőke búzatáblák,
tűző nap érleli az életet.
Szél lengeti sok - sok dús kalászát,
közel az aratás, s ígéretes.
Bőkezűen adja az ég Ura,
szükségét az éhező világnak.
A Biblia
Istentől ihletett az írott szó,
amit a Biblia rejt lapjain.
Gondolat, amely gondolathoz szól,
a helyes úton járni megtanít.
Kincset talál a hittel olvasó,
mint gyöngyhalász megleli a csodát,
Igazgyöngyként gördülő sorok,
mennyei szózat égi fonalán.
A kegyelem irányjelző hangja,
amely megkímél a tévelygéstől.
Lelket megszólító sugallata.
bátorító és megtartó erő.
Schvalm Rózsa
(2012-10-29)
Mindig a fény felé
Mindig a fény felé,
feléd visz az utam,
életem ösvényén,
próbák közt is, Uram.
Ha gyűlnek sötéten,
fellegek felettem,
keresztedre nézek,
könnyebbül a lelkem.
Te meghaltál értem,
bűneim elvetted,
hogy szent keresztségben
Szeretet szál
Istenem, kérlek, szereteted
kísérje, kedves gyermekemet!
Gyorsan elszaladt a gyermekkor
egyengesd az útját mindenkor!
Bár távol sodorta a sorsa,
szeretet szál nem szakad soha.
Boldog házassága számomra
öröm, s ajándék két unoka.
Útra kelek mikor tehetem.
Kicsit ha közöttük lehetek,
szívem megtelik vidámsággal,
sok, fénylő szeretet – szikrával.
Formálj át!
Évek sodrában formálj át, Uram,
miközben barázdát szánt az idő,
s megkopottá lesz, avul a külső,
szív kemény kérgét levetni tudjam.
El ne rejtőzzem soha előled,
mint Ádám, s Éva ott az Édenben.
Gyarló voltomat nem leplezhetem,
hisz nincs titok, mi rejtett előtted.
Hívó szavad a jó útra vezet,
megment a világ hívságaiból.
Megóvsz csalóka bálványaitól,
köszönöm Neked, vigyázó szemed..
Hull a zápor
Megnyíltak az ég csatornái,
szűnni nem akar, hull a zápor.
Esik folyvást, nem tud megállni,
fej felett kincset ér a sátor.
Szelíd folyó kék szalagja most,
sodor habzó, vad hullámokat.
Emberi kéz vív kemény harcot,
gátra rakva homokzsákokat.
Nyár volt
Bandukoltam, könyv a kezemben,
múltbéli titkok benne rejtetten.
Ismerős úton járni élmény,
feltört a mélyről ezernyi érzés.
Lángolt a nap a nyári égen,
Halld meg a hangot!
Az élet terhe néha oly nehéz,
lankad a lélek, s az erő elvész.
Akit útján űz a gond s a bánat,
menedéket vajon hol találhat?
Hang szólal akkor, sugallat halkan,
kereslek téged, el sosem hagylak.
Halld meg a hangot, bízz hittel benne!
Igazság szava, Isten ereje.
Fogadd kételyek nélkül, légy merész!
Ha Ő veled van könnyű a nehéz.
Megsokszorozza lelkierődet,
feletted a rossz többé nem győzhet.
Átformálja a gondolkodásod,
Az álom
Az álom könnyed lebegés
a mindenség tenyerén,
beláthatatlan messzeség,
néha mélység peremén.
Máskor fenn a magaslaton,
repít álom szárnyakon,
járva idegen tájakon,
ismeretlen utakon.
Felcsillanó, szép reménység,
mint délibáb, tünemény,
mire eljön az ébredés,
emléke semmibe vész.
Schvalm Rózsa
(2010-07-28)
Árvalányhaj a domboldalon
A kék égbolt keleti horizontján,
káprázatos fényárban fürdik a reggel.
Lankás domboldal sziklasivatagán,
árvalányhaj hullámzik lágyan, selymesen.
Szellő fésüli hamvas szőkeségét,
Lélektől szól
Lélektől szól a tiszta szó,
róla, ki egy, igaz való.
Aki eljött, s aki elment,
általa Ő most is jelen.
Szél zúgja, vagy a csend beszél,
csak nyitott szív érti nyelvét.
Ráhangolva rezdül húrja,
Zivatar
Vad szélvihar támad
felhő jön, sötéten,
villámok tűzlángja
ível át az égen.
Belezúg a csendbe
elemek csatája,
sűrű esőcseppek
hangos koppanása.
Repedezett földnek
szíve dobbanása,
szomjas, szikkadt rögnek
öröm sóhajtása.
Nem volt hiába
Útját járja a vándor, néha megfárad a lába,
oly nehéz feljutni a völgyből a hegy magasára.
Ahol közelebb az ég, sokkal szikrázóbb a napfény,
oda vonzza a vágya hol vihartól kőszikla véd.
Hol a tiszta forrás fakad, tükrében arcát látja,
Tekints rá!
Uram, pusztában bolyong e nép,
az éj oly sűrű és oly setét.
Nap hevét viseli nappalon,
s a szomja nem enyhül hajnalon.
Lázadó szíve hozzád kiált,
ígéret földjét elérni vágy!
Nem leli az utat nélküled,
óh, szánd meg a tévelygésüket!
Tekints rá mindenség Istene,
felhő s tűzoszlopod vezesse!
Jöjj Szent Lélek!
Jöjj Szent Lélek, töltsd be szívünk égi fénnyel,
Szent ígéret
Zúgó szélként szállott alá,
lobogó tűz, szent égi láng,
ott az első pünkösd napján,