Nagygyörgy Erzsébet blogja
Bőszen hömpölyög
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, április 19 - 15:41Lelkem utcáin bolyongok ma,
s lent a mélyben életem sötét
sorsfolyója bőszen hömpölyög.
Szívem elvadult tájára, tán
már nem téved egy madárka sem,
és többé nem issza vén szemem
naplementék izzó fényeit.
Ne figyelj
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, április 13 - 19:12Ne figyelj a szavamra, ne,
te parázsló, nyári éjszaka,
ne szeress oly nagyon,
mint szülöttjét az új anya.
Néma áhítattal
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, április 12 - 19:26Anya, hallod?
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, február 25 - 12:05
Halkan zenél
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, január 5 - 13:25Eljött az éjszaka, terjed a sötétség,
künn egy lámpa reszketeg fénye imbolyog.
Ütött a szerelemünk pajkos órája,
vágyaink vihara kitörni készül már.
Még lehetnének...
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, október 10 - 19:17Fakó mezők
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, szeptember 24 - 19:46Fakó mezők előttem,
csillogó lét mögöttem,
néha értem,
néha meg nem,
hogy e világra
mi végre jöttem?
Vihar
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, szeptember 22 - 19:02Marcona katonák csapnak az égen össze,
karjuk a villámágakat hinti ma széjjel.
Dühös a kapitány, villog vértje ezüstje,
zubog benne ősei kéklő vére, s hajtja,
Deja vu
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, szeptember 19 - 19:442016. ősze volt...
A lány Maupassant-t olvasott, ez került a keze ügyébe, anyja fiókjában találta... hmm, talán leköti a figyelmemet — gondolta. Sétálni indult, pedig szeles napnak ígérkezett ez a mai. Sebaj, szvettere majd megvédi és a történet heve...
Az ifjú a kalapját megfogta, mert egy hirtelen szélroham alákapott.
Veszélyben a méltósága, ha netán giccses módon leverné róla az anyatermészet. Kihúzta ismételten magát és elindult a platánsoron, alig jártak erre emberek, csak a merészek, mint ő, vetemednének sétára ilyen fölöttébb kellemetlen időben.
Kísértene
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, szeptember 17 - 19:01Hova nézzek, miként ne lássam én,
derengő Holdban fürdő arcodat?
Mire gondoljak, hogy zárjalak ki?
Tudom egyre csak hangod lágy ívű
rezonanciája kísértene.
Mondd, fáj majd?
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, szeptember 12 - 20:52Nem engedlek el
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, szeptember 9 - 11:30Kovalens kötés
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, augusztus 31 - 11:30Róla álmodtam
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, augusztus 28 - 09:18Anyám csillagfátylak között lebeg már,
éjjel róla álmodtam, kövér könnyek
görögtek elgyötört, ernyedt arcomon.
Esett a hó, csizmáink alá lapult
a fénye, s benne ült a ráncainkban,
e perc örökké tarthat, mi úgy hittük.
Apám
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, augusztus 25 - 19:06Apám, lelkedbe nem vájhat már
az idő pengényi csúf karma,
fönt lebegsz ismerős csillagként,
Pokoljárat
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, augusztus 21 - 18:56Ma éjjel indul a pokoljárat,
s késni még nekem sem ajánlott.
Utolsó fohászom nem ér célba,
aláhull forró mélységekbe.
Nem hagyhatom itt
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, augusztus 13 - 18:27Téged nézlek
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, augusztus 12 - 19:49Körbe tündököl
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, augusztus 10 - 13:14Sáros utcát járva, Isten rám köszön,
s körbe tündököl a nyári fényözön,
fényét éjjel is magammal hordozom,
nem dobozban tartom, csöppnyi horgonyon.
Gerlék hangja tör be csendem ablakán,
karjait teríti rám a nagy platán.
Most egy régi emlék tép a mély seben,
mozdony fojtó füstje csípi vén szemem.