Ünnep kell

H.Gábor Erzsébet
Ünnep kell
 
Zsibong a csókod helye még,
lángja a számba beleég,
pedig oly rég volt; ezer év
hagyott el minket, s szállt tova -
a léptem lassú, tétova.
 
Lehajtott fejjel baktatok,
szabadon élő rab vagyok;
ölelnek régi szép dalok,
s tehozzád visznek messzire -
mi tud így fájni ennyire?
 
A múlt, ha néha felszakad,
az érzés elkap, megragad,
ajkamon ég az íz, zamat,
mint óbor érett, dús leve,
s a csókod lázas, vad heve.
 
Feledni kéne már, tudom,
megállok mindig félúton,
s minden kis résen, csepp lyukon,
visszatekintek - hol lehetsz,
s vajon helyettem kit szeretsz?
 
Emlékek, fájók, vájt sebek,
céltalan létű emberek -
hitünk a sárban hempereg…
Hol vagy már, jöjj el szép remény,
hadd legyen víg e költemény!
 
Ünnep kell, óda, új jövő,
égő szavakból fényt szövő;
oltárt, templomot építő,
múltat temető szent imák,
s versek, szomjoltó bibliák.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Égő szavakból fényt szövő, ünnepi a versed, kedves Zsike! Örömmel olvastam:)

hzsike képe

Köszönöm szépen, Csillám. :)

Ölelésem itt is.

Zsike :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Csodaszép versedhez gratulálok.

Erzsike

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsike.

Ölelésem:Zsike :)

Bieber Mária képe

Gratulálok, kedves Zsike, remek ünnepi verset írtál! Gyönyörű!

 

Bieber Mária

(Hespera)

hzsike képe

Neked is köszönöm, kedves Hesperám.

Ölellek:Zsike :)

hubart képe

Nagyszerű vers! Szeretettel gratulálok!

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Feri.

Szeretettel láttalak nálam:Zsike :)