Túlvilági arcaink
Beküldte Sztancsik Éva - 2015, június 9 - 19:36
Ugye megfogod majd a kezem, ha én is Ott leszek?
Sétálni viszel kedves, ahogy régen, életünkben -
láthatom világod, mit eddig képzeletben szültem...
körbejárva lessük Őt, mint egybenőtt, nyitott sebek.
Ugye mosolyogsz szemembe, épp úgy, fájón-könnyesen?
Remélem nem kell néznem vaksötéten, látatlanul -
mert kétszer rabolná el tőlem vég-lázamat az Úr...
ha holt-tekintetem akkor sem arcodon tölthetem.
(2012.)
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 arcok | 7.58 KB |
Hozzászólások
Sztancsik Éva
2015, június 9 - 19:50
Permalink
Másik képet szerettem volna
Másik képet szerettem volna (elugrott az egér ;)), de egyelőre örülök, hogy egyáltalán...sikerült valamit produkálnom. :) Majd lecserélem.
Csilla
2015, június 10 - 10:19
Permalink
Nekem ez nagyon tetszett,
Nekem ez nagyon tetszett, megérintő kérdések és remélt válaszok! Gratulálok, szeretettel! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Sztancsik Éva
2015, június 11 - 18:35
Permalink
Nagyon szépen köszönöm,
Nagyon szépen köszönöm, Csilla. :)
Bieber Mária
2015, június 10 - 17:42
Permalink
Kedves Éva! Húsba vágóak a
Kedves Éva!
Húsba vágóak a kérdéseid. Nagyon mély, emberi vágyakozás van a versedben. Nekem a kifejezéseid azok, amik megérintőek: egybenőtt, nyitott sebek, vaksötéten látatlanul... Eltűnődve olvasom újra, s köszönöm.
Bieber Mária
(Hespera)
Sztancsik Éva
2015, június 11 - 18:57
Permalink
Örülök, Mária, hogy szívesen
Örülök, Mária, hogy szívesen olvastál. Hálásan köszönöm jelenléted. Éva