Toll és tükör
Tükör és toll
A valóság olyan tükör,
Tollba mondja, amit kürtöl;
- szaladó szél, visszhangzó part,
erdő lombja, s lenn a tócsa.
Tollat ragad, s azt amit lát,
Versbe szedi összes titkát.
Rigó hangján, kotta lapján,
Ahol várja mező, s kaptár...
Régi pennám, nem haragszol?!
Félre teszlek már tavasztól,
A múzsám is itt lesz velem,
A rímeknek nincs kegyelem.
Lantos vagyok, azzá lettem,
Élményekkel telik lelkem.
Szabásmintán már a kezem,
A szív formál, követhetem!
Új a tollam, szóra éhes,
Nyelvem hegyén íze édes.
Anyanyelvem oly szépséges,
Szókincsének sincsen vége!
Verseimnek közegében,
Lombosodik közepében.
A szándék szent, teszek érte,
Akaratom hulljon térdre.
Lantom dolga , ahogy mondják,
- tiszta forrás oltsa szomját...
Emberi, ép, s Szép vezessen,
megmaradjon hű nemzetem!
Nőjön is fel, naggyá tegyen,
Árulója sose legyek!
Hozzászólások
Csilla
2016, november 10 - 14:17
Permalink
Így legyen, kedves Kata!
Így legyen, kedves Kata! Szép, lendületes versek és teljesen egyetértek a tartalommal.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Mysty Kata
2016, november 10 - 21:05
Permalink
Nagy szeretettel köszönöm!
Nagy szeretettel köszönöm!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"