Temetőben fáj a csend

Beküldte Della - 2014, április 24 - 12:59

Felhő száll a kert fölött,

lebeg ég és föld között.

Éj óvja az árnyakat,

bánat ül a fák alatt.

Temetőben fáj a csend,

galamb lelked itt kereng.

Kihunytak a csillagok,

csak egyetlen fény ragyog,

szemedé, mit őrzök én,

törött szívem rejtekén.

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2014, április 24 - 14:05

Megérintően szép, szomorú hangulatú vers. Nagyon tetszett. Szépek a rímek is.

Szeretettel olvastam, kedves Maria.

Zsike  :)

Della

2014, április 24 - 14:14

Drága Zsikém! 

Nagyon köszönöm , hogy megtisztelsz figyelmeddel. Olyan jó ismét itt és olvasni a számomra példa.értékű ,kiváló alkotásokat!

Maria

 

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2014, április 24 - 14:48

 Megrendítően szép Marikám, örülök, hogy itt is olvashatlak.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Della

2014, április 24 - 19:47

Kedves Kata!

Jól esik, hogy olvastál és én is örömmel jövök ismét.

Szeretettel köszöntelek: Maria

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2014, április 25 - 11:30

Szép, megható gondolatok...

Haász Irén képe

Haász Irén

2014, április 25 - 18:49

Meghatóan érzelmes, szép a versed, kedves Mária.