Tavaszi zsongás
Beküldte baramara - 2014, január 25 - 22:00
Puha bőröd bársony barka,
lágyan érint, simogat,
finom szellő édes csókkal
borzolja a hajamat.
Szemed fénylő napsugárként
nevet bele szemembe,
búgó gerle hangján szólítsz,
gyere kedves, ölembe.
Válaszomat küldöm néked
pacsirtaszó énekkel,
napsugár nyit virágkelyhem,
dongó méhként csal ide.
Lábaiddal csiklandozzad
virágporos bibémet,
édes nektárt kóstolgassunk,
mézed kérem cserébe.
Pillangóként szállunk este
karikába táncolva,
zsongva forgunk körbe-körbe
égő tüztáncba fúlva.
Kifáradva alszunk majd el
egymásba forrva hajnalon,
hímporodat reámhinted,
az lesz majd a paplanom.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2014, január 25 - 22:50
Permalink
Boldog hímporozást!:)Jó lett
Boldog hímporozást!:)Jó lett Mariann!
baramara
2014, január 26 - 00:37
Permalink
Köszönöm,Sea! :))
Köszönöm,Sea! :))
barnaby
2014, január 26 - 14:40
Permalink
Nagyon jó ritmusban írt vers,
Nagyon jó ritmusban írt vers, néha sántítanak a rímek, de nem zavaróan...Gratulálok versedhez szeretettel:B:)
baramara
2014, január 26 - 15:43
Permalink
Köszönöm, kedves barnaby! :)
Köszönöm, kedves barnaby! :) Persze, én is érzem, de már így marad...
Haász Irén
2014, január 26 - 18:12
Permalink
Kár, hogyha így marad...
Kár, hogyha így marad... miből áll azt a pár kis ritmus vagy rímhibát kijavítani? Megéri a fáradságot...:)))
baramara
2014, január 26 - 19:18
Permalink
Köszönöm, kedves Irén! :)
Köszönöm, kedves Irén! :) Még átnézem... (csak nem szoktam utólag átírni a verseimet, de talán tényleg megéri) :)