Születésnapjára

Nagylegény lett a kisgyerek,
pállott száján szivar rezeg,
menő
Jenő.

Haján pomádé vastagon,
öltönye kézzel varrt fazon,
hiú
fiú.

Operabálba frakkban jár,
oldalán puccos nej kajál,
úri
muri.

Szülőházát már eladta,
és bedugta egy otthonba
apját
anyját.

Rozzant tragacsra rádudál,
hisz neki mercédesz dukál,
elő-
kelő.

Haverja van, barátja nincs,
lefelé tapos, fel kacsint,
ejnye-
bejnye.

Igényt támaszt, kivételt tesz,
jogod ellen erőt szegez
a kis
hamis.

Míg arroganciája dics,
nyílik zsebünkben a dikics,
az ám,
hazám!

(JA. Születésnapomra)