Stefan George: Szöktetés

Szökj gyermek, kövess engem

messze, távoli erdőbe,

nótám ajkadon csengjen

szabadon, mint zengő flőte.

Részegülten fürdhetünk

a határtalan kék légben,

s mint harmat, csillámfényben

felragyog ifjú testünk.

Légies ezüst háló;

ránk simul az ökörnyál is,

s a lenvászon - színű pázsit

akár csillagfény vagy hó.

Fák alatt, a tó mentén

ringatózzunk, mint sok barát;

a sok-sok szerteszórt virág,

fehér szegfűk, lóherék.

(Szöllősi Dávid nyersfordítása alapján)

Stefan George:

Entführung

Zieh mit mir, geliebtes Kind,
in die Wälder ferner Kunde
und behalt als Angebind
nur mein Lied in deinem Munde.

Baden wir im Saufen Bleu
der mit Duft umhüllten Grenzen,
werden unsre Leiber glänzen,
klarer scheinen als der Tau.

In der Luft sich silberfein
Fäden uns zu Schleiern spinnen,
auf dem Rasen bleichen Linnen,
zart wie Schnee und Sternenschein.

Unter Bäumen um den See
schweben wir vereint uns freuend,
sachte singend, Blumen streuend:
weiße Nelken, weiße Klee.