Nyárvégi misztérium

 

Nyárvégi misztérium

A szenvedéllyel egykor frigyre lépő,
sugár-hangú nyár
most bíborszín melegbe burkolt,
arany sóhajokkal őrzi őszre vált,
elengedésbe békülő
mosoly-dalát -
elcsendesülve érleli
hulló levélbe préselt
szép emlékeit.

(2010)

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Szép...

Mysty Kata képe

 Művészi ereje kimagasló! Gratulálok szeretettel!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Judit képe

Köszönöm elismerő figyelmeteket. :-)


Remek, csodás hangulat.


Judit képe

Köszönöm.


hubart képe

Epigrammai tömörséggel jeleníted meg a nyár fényeit, ízeit, illatát. Olyan ez a vers, minta magát a nyarat tetted  volna el télire a befőttek közé:)

Judit képe

Valami hasonló szándékom volt ezzel a verssel - jól ráéreztél. :-)