Nyári napnyugta

Ez, egy korábbi versem.

Nyár illata kúszik az alkonyi légben
és lángvörös színekben fürdik a táj.
A lenyugvó nap dala, bomlik szerényen,
s a fű közül röppen az éji bogár.

A fák koronája, rőt felhőkkel játszik,
és bíborba hajlik a málnabokor.
A fénysugár cikkan, mint hasított gránit,
átszelve az erdőt, a földre hajol.

Lágy, búcsúzó csókját elhintve a szélben,
még utolsót villan a nap sugara;
Majd átadja helyét, a hold lesz most ébren,
s a nappalt felváltja egy szép éjszaka...

És itt az újabb verziója.

Álmos a nyár most. Illata kúszik az alkonyi légben.
   Lángvörös égen a szél, hordja a Nap sugarát...
Hajlik, a földre le lassan; bús dala bomlik a szélben.
   Nem leli már csak a fű, harmatos éji dalát...