Ne félj!

H.Gábor Erzsébet
Ne félj!
 
Ne félj, a Múzsád nem hagy el,
csak fáradt ő, csak megpihen,
oltár tövében térdepel,
Isten szavára vár, figyel,
nem bízik meg már senkiben.
 
Erőt gyűjt, aztán ott terem
csókolni téged homlokon,
dajkálni méla csendesen,
s míg elrepít a végtelen,
átsegít minden poklodon.
 
Ne félj, ha néha nem dalol -
mióta szolgál? - szép idő!
Hűsége most is átkarol,
nem számít nála tán a kor,
de tiédet bizton érzi ő.
 
Soha nem hagyna téged el.
Ajkadon tőle szép a szó,
vágyódva érte könnyezel -
éltető forrás így leszel,
s téged kortyol a szomjazó.
 
Szeresd a Múzsád, mint ahogy,
ő szeret téged szüntelen;
teérted most is térdre rogy -
magából gazdag részt adott,
hogy ne légy soha nincstelen!
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Nagyon szép. Ti már össze vagytok nőve a Múzsáddal, szerintem. :) 

hzsike képe

Igen, így érzem én is... :)

Ölellek, Csillám. :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Gyönyörű vers, élmény volt olvasni.

Erzsike

hzsike képe

Köszönöm, Erzsikém. Ölellek:Zsike :)

Bieber Mária képe

Gratulálok, kedves Zsike! Múzsád ismét remekelt veled együtt! Csodaszép írás!

 

Bieber Mária

(Hespera)

hzsike képe

Köszönöm szépen, Hesperám.

Ölelésem:Zsike :)