Múzsák és szerelmek 3. / Kosztolányi Dezső/
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Én úgy szeretlek
A cigarettához
és a szalonkabáthoz te vagy a hit.
A vájt fülű és -szívű olvasónknak több talán nem is kell,
hogy sejtse, ki búvik meg e sorok közt.
Kosztolányi Dezső - szeretteinek csak: Dide - kisfiús daccal és aggastyáni fájdalommal telt pillantása, csakúgy, mint élet és halál mezsgyéjén egyensúlyozó költészete egyfajta védjegyévé vált.
De védjegyévé vált - köszönhetően a különös alteregó, Esti Kornélnak - a szalonkabát, s ideges kezének gyakori "lakója", a cigaretta.
Szalonkabát és cigaretta -
csöndes elegancia és nyugtalanság.
A boldog-szomorú Kosztolányit sem jellemezhetnénk ennél jobban - s e kettősség ráadásul ott lesz minden tettében - így szerelmeiben is.
Kosztolányi szerelmi életéről pedig oly
szemtanút szólítunk vallani, akinél közelebbről
kevesen ismerhették Didét: feleségét, Harmos Ilonát.
Harmos Ilona - vagy ahogy Kosztolányi átkeresztelte: Görög Ilona - tehetséges pesti színésznő volt. 1910 telén kezdték össze-össze szövögetni életük fonalát a Párkák, bár korántsem volt könnyű dolguk.
Első találkozásukra a Vígszínház nézőterén került sor.
Kosztolányi a leány mellett ülő fiatalemberrel folytat eszmecserét a szünetben. A lány felett beszél el, mintha az levegő lenne, majd megkéri barátját, mutatná be őt "húgának".
Családi kötelék nem lévén, nevetve tisztázzák a félreértést. Kosztolányi gálánsan hazakíséri lányt.
Hozzáírt verse
Ilona
Lenge lány,
aki sző,
holdvilág
mosolya:
ezt mondja
a neved,
Ilona,
Ilona.
Lelkembe
hallgatag
dalolom,
lallala,
dajkálom
a neved
lallázva,
Ilona.
Minthogyha
a fülem
szellőket
hallana,
sellőket,
lelkeket
lengeni,
Ilona.
Müezzin
zümmög így:
"La illah
il' Allah",
mint ahogy
zengem én,
Ilona,
Ilona.
A következő találkozáson azonban inkább ideges, nyugtalan oldalát mutatja a fiatalember.
A "nevető harmadik" szerepében ezúttal Karinthy Frigyes, mindkettőjük közös ismerőse.
A helyszín egy főpróba: Kosztolányi dacos, nőgyűlölő arcát mutatja most, ami Ilonát kihozza béketűréséből.
A beszélgetést követően dühösen, bár diszkréten zaklatják Karinthyt: "Ki ez a nyegle fiatalember? Ki ez a fontoskodó lány?". Karinthy méltán híres mondata ötlik fel: Hogyan is érthetné meg egymást férfi és nő, mikor mindkettő mást akar: a nő a férfit, a férfi meg a nőt. Karinthy hamar átlát a szitán, s "boronálni" kezd.
Eleinte csak "pajtások".
Szerepeket osztanak egymásra, hogy polgárpukkasztó jelenteket adhassanak elő az utcán, sokak megbotránkozására.
A szerelem a színfalak mögött szövődik..
. Mély vallomások, majd heves visszakozás - leginkább így jellemezhetnénk szerelmüket. Igazi kínzó "se-veled-se-nélküled" kapcsolat.
Végül házasság lesz a kapcsolat megpecsételője.
Különös házasság: pajtási és szerelmi kötelék is egyben.
De több is talán annál. Kosztolányi így búcsúzik tőle egy levele végén: "Barátod, testvéred, fiad: Désirée".
Ez talán mindent elárul. Kapcsolatuk ráadásul irodalomtörténeti szempontból is gyümölcsöző lesz: Harmos Ilona ötlete nyomán születik például Kosztolányi remekműve, az Édes Anna.
Ilona fiatalkorában erotikus tartalmú regényt is írt, Mme Chaglon üzletei címmel. 1915-ben született fiuk, Kosztolányi Ádám, aki szintén próbálkozott az írással, s néhány szövege meg is jelent lapokban.
Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
"Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet."
Kosztolányi, ha örök hűséget fogadott is, de semmiképpen sem fogadta meg, hogy többé más asszony nem gyújthatja lángra szívét. Még élete alkonyán is szenvedélyesen fellángol szerelme egy asszony iránt - s Harmos Ilonának ezúttal is fontos szerep jut.
A betegeskedő Dide szanatóriumról szanatóriumra jár feleségével, hogy gyógyíttassa magát.
Egy Duna menti kastélyban ismerkedik meg talán utolsó nagy fellángolásának tárgyával: egy ideges, gyomorbeteg asszonnyal. A titokzatos asszony kisfiával és szőke nevelőnőjükkel érkezett, hogy kúrálja magát. Ilona kezdetben mit sem sejt, ám egy este... halljuk hát az ő szavaival:
"Valamelyik este a társalgóból a Dunára pillantok, s észreveszem, hogy a holdvilágos éjszakában, az üveges ajtó mellett, a falhoz támaszkodva ott áll a fiúcska édesanyja, olyan különös és jelentős mozdulattal, hátraszegett fővel, amely félreérthetetlenül valami lázat mutat.
Előbb azt hiszem, hogy egymagában ábrándozik, de azután, mintha az uram alakjának egy vékony szeletét látnám a közelében." (Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső)
Az eset azonban nemcsak a feleség előtt tárul fel: másnap három-négy "jóakaró" hölgy súgja bizalmasan a fülébe, hogy férjének tetszik az a "másik". Ilona rájuk hagyja, bár szívében - úgy tűnik nem alaptalanul - feléled a féltés.
Dide pedig boldog.
Az asszony miatt még a templomba is hajlandó eljárni vasárnapi misére - holott ezt még édesanyja kedvért sem tette meg.
Majd elérkezik a hazatérés pillanata. Dide este irtózatos jelenetet rendez: éjjel felriad, hogy rosszul van, s már érzi a véget.
Orvosért könyörög, majd pedig kéri, Ilona hívjon be mindenkit hozzá. A mindenki persze nem lehet más, mint az asszony.
A hitves csak az orvosért küld. Hajnalra javul a költő állapota.
Pest. Nyugalmat és koplalást ajánl az orvos a rosszullét nyomán. Dide állandó látogatója lesz egy "jóakaró barát", akivel órákig pusmognak.
Nem kétséges: ő az összekötő Dide és az asszony közt - tehát még nem szűnt meg a kapcsolat.
Ilona végül dönt és enged. Mármint férjét, hogy az visszatérjen a kastélyba elrendezni érzéseit.
Dide alig hisz fülének. Felesége asszisztál kis románcukhoz? Az eredmény még Ilonát is meglepi. A kastélyból hazatérő Kosztolányi ugyanis hozzá is megtér. Nem volt hiábavaló, hogy legyőzve büszkeségét visszaengedte ahhoz a "másikhoz".
"Hihetetlen én , senkibe se hittem,
beléd fogódzom és kérdezlek itten,
hová megyünk mi, élet koszorúsa,
Mélyszavu múzsa? " /Hitves/
Kétségek közt hánykódik, gyötrődik.
Egyszer el akarja hagyni Ilonát, hogy egy albérletbe költözzön az asszonnyal;
máskor arról kesereg, hogy az egész nem ér meg ennyi bonyodalmat, ráadásul az asszony arra akarja rávenni, hogy legyenek együtt öngyilkosok.
Ilona gyakori telefonoktól kezdi elveszíteni türelmét, s kéri: Dide ne a füle hallatára hagyja zajlani az eseményeket.
"Ha igazán szeretnél, nem haragudnál érte" - érkezik a válasz. Sic!
Hamarosan felgyorsulnak azonban az események.
A titokzatos hölgy férje lép színre, s követeli, Dide váljon el, s vegye el az asszonyt, vagy álljon ki vele párbajozni.
Dide könyörög hitvesének: válni szeretne, mondván: "Te vagy mindennek az oka, miért küldtél vissza a kastélyba".
Ilona hosszas vita után beleegyezik. "Édes, édes Manyikám. Látod, így melletted tudok maradni, most megint érzem, hogy szeretsz". Végül a válás és a párbaj is elmarad.
A "szegény kisgyermek" többé nem panaszkodott az ő édes Manyikájának. Szerelemről legalábbis már nem. De fájdalomról és halálfélelemről annál inkább.
Didét daganat sorvasztja. Ne sajnáljuk hát tőle -
hogy Ilona sem tette - utolsó nagy fellángolását!
Ilona bölcs asszonyként hagyta megtörténni a dolgokat....
" Ó el ne ítéld azt , ki élte végén
sötét szemekkel , dúsan áll eléd,
és tétovázó kézzel eltakarja
ledőlt világát, hitvány szégyenét." / Ó el ne ítéld /
JÓZSEF ATTILA
http://hu.netlog.com/szabokato/#/szabokato/blog/blogid=230039&jproxy=3
http://nyugat.oszk.hu/html/alkotok/kosztolanyi.htm
-------------------------------------------------------
Született |
1885. március 29. Szabadka |
Elhunyt |
1936. november 3. (51 évesen) Budapest |
Nemzetiség | Magyar |
Szülei | Kosztolányi Árpád, Brenner Eulália |
Felesége | Harmos Ilona |
Gyermekei | Kosztolányi Ádám |
Pályafutása | |
Jellemző műfajok | próza, műfordítás, regény, elbeszélés, nyelvészeti és irodalmi tanulmány |
Alkotói évei | 1906-1936 |
Hatottak rá | Négyesy László (stílusgyakorlat), Nietzsche és Schopenhauer filozófiája, számos idegen nyelvű költő költészete (például Rilke) |
A
Ó az i
kelleme,
ó az l
dallama,
mint ódon
ballada,
úgy sóhajt,
Ilona.
..............
.............
Csupa l,
csupa i,
csupa o,
csupa a,
csupa tej,
csupa kéj,
csupa jaj,
Ilona.
És nekem
szín is ez,
halovány
kék-lila,
halovány
anilin
ibolya,
Ilona.
.....................
................
Lankatag
angyalok
aléló
sikolya.
Ilona,
Ilona,
Ilona,
Én úgy szeretlek
A cigarettához
és a szalonkabáthoz te vagy a hit.
Az én szemem most már sohase álmos -
és hallgatom a szíved zajait.
Fölrezzenek még minden kocsi-neszre,
mely tőled jő, vagy hozzád zakatol.
Párnák között, arcodhoz epedezve,
te vagy az éjjel asztalán a bor.
Ó, én tudom, hogy minden rózsa festett,
és nem igazat tesz, aki örül,
de szöges-örvül, vezeklő-övül
magam köré kötöm keserü tested.
Te légy nekem a diadalmi ének,
hogy dárda és csók a sziven talált.
Akarlak, mint egy hősi-hősi véget,
s akarlak, mint az élet a halált.
Hisz szívem túlvilági jeleket les,
a lehetetlent és halált szeretné,
s szemem, mint bandzsal középkori szenté,
ki őrült és az Istenbe szerelmes. Kosztolányi Dezső
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, január 14 - 22:08
Permalink
Nagyon jól esett olvasni ezt
Nagyon jól esett olvasni ezt az összefoglalót.Köszönet érte.
Mysty Kata
2012, január 14 - 22:18
Permalink
Sea bájos kedves arcod
Sea bájos kedves arcod látom legalább..És köszönöm!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
lnpeters
2012, január 14 - 22:16
Permalink
Remek esszé! Szeretettel
Remek esszé! Szeretettel gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Mysty Kata
2012, január 14 - 22:20
Permalink
Köszönöm szépen László
Köszönöm szépen László , örömmel teszem a dolgom!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Kőszeghy Miklós
2012, január 14 - 22:32
Permalink
Nagy élvezettel olvastam.
Nagy élvezettel olvastam.
Mysty Kata
2012, január 15 - 11:19
Permalink
Miklós egészségedre !
Miklós egészségedre ! Köszönöm a figyelmet!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, január 15 - 08:30
Permalink
Remek olvasmány
Remek olvasmány volt.
Köszönöm.
Mysty Kata
2012, január 15 - 11:20
Permalink
Örömmel Ágota tovább!
Örömmel Ágota tovább! Puszim!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"