Teljes tisztelettel,Tábory Maxim

Levelére válaszul Márai a következõ levelet írta.

Tisztelt Tábory úr, 86. 3. 6.  köszönöm, hogy alkalmat adott néhány versét olvasni. A mostani számomra fájdalmasan fordult idõben talán nem is tudtam olyan odaérzéssel olvasni, mint ami kell. De így is jólesett figyelme.

               Szép verset írni nem nehéz. A prozódia ismerete, szókincs, ritmusérzék, érzelmi vagy értelmi ösztönzés mindig kiad egy szép verset. Aztán van a "költészet" (nem a valóság/ annak égi mása" - így tanította Arany), mikor a versbõl, ami talán nem is szép, kisugárzik a szellemi energia, ami "csillagolvasztó erõvel" tud hatni. Egy magyar költõnõ, Károlyi Amy egyik versében olvastam ezt a hasonlatot, ami elsõre merész, de van benne igazság. És ehhez kell az is, hogy a költõ minden nap felejtsen egy szót, ahogy Paul Valéry meghirdette, - úgy sûrítsen, mint a begerjesztett atomban vagy a megtermékenyített petében sûrûsödik az energia.

                                            De ez mind csak bölcselkedés. Kívánom, hogy legyen ereje, érkezése a gyönyörû magyar nyelven ilyen verseket írni.A legjobb kívánságokkal   Márai Sándor

                

   Márai Sándor, a magyar író-óriás élettársa, Lola

                

Ämint hat évtizeden keresztül osztotta férjével a számkivetettek sorsát, kisebb-nagyobb megszakításoktól eltekintve a bõröndök világát, az ideiglenes szállásokat, a szüntelen vándorlást, az anyagi bizonytalanságot és a gyakori egyedüllétet. .

De másban is osztozott Márai Sándorral: Ihletõje, elsõ olvasója, legközelebbi munkatársa volt századunk legnagyobb magyar írójának.

Kosztolányi Dezsõ szerint Márai Lolát láthatatlan muzsika lengte körül, azóta is, aki csak találkozott vele, szépsége, bája, intelligenciája és lelki nemessége hatása alá került.

Késõbbi korok írói Márai Sándor munkásságát felmérve emlékmûvet állítanak majd annak a magyar asszonynak, aki olyan nagy befolyással volt a megszállott Magyarország utolsó szabad írójára, aki szabad maradt a magárahagyatottságban, és ott egyre magasabbra szárnyalt.

                                                            

 

                                                  " SZeress egészen mellékesen és szelíden"

                                                                                  Márai Sándor

  http://dominaskicsisubkalandjai.blogspot.hu/2009/12/sors.html?zx=e340c55...                                                                              

------------------------------------------------------------------------------

       A fiatalság álomképében
http://www.toronyhir.hu/node/31
„Mostanában nagyon nehezen jut a színész filmszerephez. Felhívtak a Márai-film producerei és egy meghallgatásra invitáltak. Ez nagyon meglepett, mert ez manapság nem divat, hiszen szinte minden magyar filmben ugyanazok a színészek játszanak. A meghallgatás sem volt szokványos. A rendezőpáros, Dárday István és Szalai Györgyi egy nyári lakban fogadtak és egy kellemes beszélgetés alakult ki közöttünk. Én elmeséltem, hogy eddig milyen darabokban játszottam, ők pedig ismertették a feladatot. Nagyon kedvesnek találtak, de azt firtatták, hogy tudok-e olyan lenni, mint aki egy pillanat alatt el tudja rontani az ember kedvét, például megszidja beszélgetőpartnerét. Erre én azonnal, minden átmenet nélkül kritizálni kezdtem Dárday István rendező küllemét, szakállát. Megszidtam, hogy jobban is felöltözhetne, hiszen hűvös van. Mindezt úgy tettem, ahogy egy aggódó nő teszi a férjével. Jót nevettünk ezen a furcsa jeleneten és megkaptam a szerepet. Ugyanakkor volt bennem egyfajta lemondás is. Úgy gondoltam, hogy ennek ellenére egy ismertebb nevet választanak majd biztosan. Ebből a hitetlenkedésből egy telefonhívás zökkentett ki, amikor közölték a nyári forgatási napokat. Ráadásul kiderült az is, hogy a játékfilmen túl készül egy tévéjáték és egy dokumentumfilm is, amelyben riporteri feladatot kaptam. Márai Sándor kortársaival, ismerőseivel kellett interjút készítenem mint egyetemista lány, aki Márai életéből ír szakdolgozatot. Nagyon megilletődtem ebben a keretjátékban a rögtönzések során, amikor olyan nagy formátumú emberekkel találkoztam, mint Püski Sándor, a kiadó névadója és tulajdonosa, Szőnyi Zsuzsa, a kiváló festőművész Szőnyi István lánya vagy Hubay Miklós. A játékfilmben Welker Gábor kollégám alakította a fiatal Márait, és nekünk, fiataloknak, mint álomképeknek kellett részt vennünk a produkcióban. A film az idős író utolsó naplójából készült és a házaspár utolsó éveinek lehetünk tanúi. Márai lassan mindenkit elveszít és mindenkit túlél. A feleségét, Lolát egyedül ápolja hosszú időn keresztül. Úgy érzi, hogy személyiségük eggyé válik. Mi pedig emlékképekként tűnünk fel a történetben. Úgy érzem, ezek szinte olyan finom képek, mint egy fuvallat. Gyönyörű kosztümjeinket Náray Tamás divattervező álmodta meg. Színészi feladatnak látszólag nem voltak nehezek ezek az állóképek, ugyanakkor mégis nagyon komoly odafigyelést igényeltek ezek a forgatások. Ahhoz, hogy valami hiteles legyen, nagyon kellett tudnunk a tartalmát a dolgoknak és mi nagyon mélyre ástunk. Loláról nagyon sokat tudtam meg. Felmerült a kérdés, hogy miért van egy nő olyan ember mellett mindvégig, mint amilyen Márai volt. Lola egy csoda volt Az író nagyon nehéz természetű ember lehetett. Lola egy csoda volt, aki egész életében az író lényével, lényegével eggyé tudott válni. Ma már sok nő nem ért egyet azzal, hogy az asszony egész „máraiságában" a férje mellett tudott állni. Jó volt ezt megérezni, hogy milyen alázattal volt igazi társa a férfinak. Erre jó példa egy Nápolyban felvett jelenet, amelyben a nászutas házaspár egy kávézó teraszán ül és Lola képeslapokat írogat. Márai közismerten imádta a nőket. Megjelent egy gyönyörű, dús keblű pincérnő és a kávét az asztalon áthajolva tette a házaspár elé. A fiatal író alaposan szemügyre vette a látnivalókat, mire az asszony felkacagott. Én is ilyen vagyok a magánéletben. Nincs meg bennem a zöld szemű szörny, a féltékenység. Ha a párom megnéz valakit, akkor megkérdezem tőle, hogy kell-e félnem? Ha őszintén a szemembe néz és azt mondja, hogy nem, akkor nincs min problémázni. Az ember életében vagy megtörténnek dolgok, vagy nem. Már csak a forgatások alatt tudtam meg, hogy Gyöngyössy Katalin ajánlott az ifjú Lola szerepére. Életem végéig hálás vagyok ezért Katikának és tisztelettel, nagy szeretettel, már-már szerelemmel tekintek rá mint példaképre. Valóban valami varázslat van a filmben, hiszen ha külsőre nem is, de lélekben nagyon hasonlítunk egym á s ra ." Komoly remények ébredtek a Márai-filmmel kapcsolatban. Az olasz koprodukciós partner Nápolyban és Rómában is szeretné bemutatni a játékfilmet, amely csodálatos érzékenységgel mesél két ember holtig tartó szeretetéről.

******************************* **********************
„Szigethy Gábor irodalomtörténész szerint az ismert színésznő Mezey Mária és Márai kapcsolata nem mindennapi történet.

            Viszonyuk a negyvenes évek elején tartott, de titkolniuk kellett, mert Márai nős volt. Az író Sirály című regényéről, amely egy férfi és egy nő dialógusa, korábban azt tartották, hogy nincs valóságalapja, de mára (2006) kiderült: a Sirály a színésznőhöz fűződő viszonyának feldolgozása.”[12] 2011-ben Mezey Mária örököse átadta az irodalomtörténésznek a művésznő rendezetlen levelezését és fényképeit, ezek egyértelmű bizonyítékai a két nagy művész 1941-ben megélt szenvedélyes kapcsolatának. Volt úgy, hogy egy szálloda különböző emeletén szálltak meg, s csak az éjszaka leple alatt találkoztak, nehogy az író feleségét megbántsák. 1943-ban már csak baráti üdvözlőkártyát küldött a művésznő karácsonyra az írónak. 1946 után soha többé nem találkoztak és írásban sem érintkeztek egymással, de mindkettőjük életének meghatározó momentuma volt e kapcsolat.(Kossuth Rádió, 2011.12.22.)
**********************************************

Tolnay Klári 1993-ban Mészöly Dezső Lyukasóra című tévéműsorában vallott Márai Sándorhoz fűződő titkos viszonyáról.

            1945-ben mutatta be a Vígszínház Márai: Varázs című darabját, amelynek kapcsán megismerkedett személyesen is az íróval. Kettejük kapcsolata olyannyira titkos volt, hogy Márai az Ismeretlen kínai költő elnevezés mögé bújt, aki egy jelentéktelen kínait tételeztek fel, aki a nagy bokszerlázadás idején a fővárostól távol tengette sanyarú napjait, mert az irodalmi életből feltehetően politikai ellenfelei és irodalmi vetélytársai száműzték. Személyes hangú verseit egy távollévő, ismeretlen nevű volt császári táncosnőhöz (Tolnayhoz) írta, akiről is mindenfélét találgattak. Részlet Márai titkos leveleiből:"Kedd. Ajánlanám a következőket: szerdán, ha nem lesz rossz az idő, 1 h-kor várom a híd budai kijáratánál. Ha esik, akkor a pesti oldalon várom, ugyanabban az időben, az Országház kávéház előtt. Ha szerda valamilyen okból nem jó, akkor pénteken várom, ugyanez időben, ugyanígy: jó időben Budán, esőben Pesten. - Mindenesetre várom szerdán, s ha nem jön, akkor pénteken. Jó lesz így? Kezit, lábát csókolom." 1945 karácsonyán ajándékot küldött a színésznőnek, amiről Tolnay így vallott a tévéműsorban: ...megjelent egy hordár egy nagy csomaggal. Ebben volt egy üveg konyak, külföldi, 45-ben nagyon nagy dolog, egy doboz amerikai cigaretta és egy kézirat. És egy névjegy: Márai. Használati utasítás: Az 1 csillaggal jelöltből kell
rágyújtani, a 2 csillaggal jelöltből kell inni hozzá, a 3 csillaggal jelöltből olvasni hozzá. A virágot nem kell megszagolni. És közben még énrám is lehet gondolni. A versek. Előszót írt hozzá. Tíz vers, ismeretlen kínai költőtől, Kr. u. a XX. századból."[14]
**************************
1967-ben végrendeletet készített, amit magnóra vett fel családjának azt illetően, hogy mi történjen a kézirataival halála után. Ebben arra kérte Lolát, ha az oroszok végre elhagyták az országot és megtartották a demokratikus választásokat, vegye fel a kapcsolatot az MTA-val és helyezze letétbe náluk a kéziratokat, addig amíg – mint örökös –, nem kíván velük rendelkezni. Ironikus módon Márai túlélte feleségét és fiát egyaránt.
1987-ben már szinte remete módjára, magányossága és előrehaladott rákbetegsége miatt mély depresszióban élt. Látogatókat már alig fogadott. Szőnyi Zsuzsának ezt írta: „Magányosan élek. János és családja egy autós óra távolságban vannak tőlem, segítőkészek, gyakran látom őket. Máskülönben mintha barlangban élnék, ahová csak denevérek tévednek. Ez nem is lehet másképp. Öreg korban dönteni kell, mit kezdjünk a magányossággal. Talán helyesebb egyedül magányosnak lenni, mint társaságban. De az öregség így is probléma.” [22]

   A testi megpróbáltatásokat erős lelki fájdalom is követte, amikor nevelt fia, János, meghalt. Fia halálát igazi támadásnak fogta fel. „Nem tudok most számot adni erről a sorscsapásról. […] Lola úgy képzelte, ha egyikünk elmegy, János majd vigyáz az itt-maradottra. Nem így történt.” – írta egy levelében egyik barátjának.[22]

***************************** **********************
Márai után három lányunoka maradt: Lisa, Sarah és Jennifer Márai, akik az Egyesült Államokban élnek. Mivel unokáit nem tanították meg magyarul, soha nem tudták megérteni nagyapjuk életművét.
 

               
 Hitvestárs LOLA    

              *****               "L. azt mondja, reggel a fürdõszobában megnyitotta a kád csapját és a víz, amely a csõbõl csorogni kezdett, mintha beszélt volna, a csobogásból hangot, szöveget hallott, mintha valaki ezzel a vízi zörejjel mondana valamit...".

      Igen, a víz "beszél", mond valamit... De ezt csak kevesen hallják. Néha egy költõ, néha Szent Ferenc, néha egy nõ.

            *****  

                       "Lola rögtön az elsõ hetekben sokáig sírt, érezte, hogy valami nincs rendben, és - sokkal finomabb ösztöneivel érezte azt is, hogy nehéz, majdnem lehetetlen itt már rendbe hozni valamit. Összeszorított fogakkal, dacosan maradtunk együtt. Olyan À

Àmajd mi megmutatjukÖ - magatartás volt ez kifelé családjaink és barátaink elõtt. Mind a ketten szerepre vállalkoztunk, de az élet nem szerep, és minden mesterséges magatartás elõbb-utóbb széthull alkatrészeire. Mint valamilyen öreg férj, zsörtölõdéssel kezdtem házastársi pályafutásomat. Ötletszerûen jártam haza, gyakran megsértõdtem, lármáztam. Lola csillapított mint egy gyereket..."

                                  

                " Szeress egészen mellékesen és szelíden, kissé szórakozottan is, csak úgy, ahogy lélegzik, vagy ahogy egy keddi napon."  (Márai Sándor)  

Márai írói stílusát leginkább Thomas Mann, Robert Musil, az osztrák Joseph Roth és Arthur Schnitzler stílusához hasonlítják. Márai Sándort ma már az őt megillető helyen, a XX. századi európai irodalom egyik kiemelkedő alakjaként tartják számon külföldön és hazájában egyaránt. Magyarországi elismertségének kialakításában meghatározó szerepet játszott műveinek nyugat-európai, különösen olasz és francia fogadtatása. Márai Sándor napjainkban reneszánszát éli; sorra filmesítik meg műveit, színházi darabjait újra műsorra tűzték.

http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1rai_S%C3%A1ndo r