Mint egy rózsa.

Forrás:http://idezet.wordpress.com/category/marai-sandor/

                     VIDEÓ: 2 SZélkiáltó Dal TAVASZ ,HARMINC      http://www.youtube.com/watch?v=KKzG70N7VMQ

                      Szemet, szemért, fogat fogért ...   http://www.youtube.com/watch?v=Rn_rSa3E0A4&feature=fvwrel

 

   Márai élete ( rövidebb vált.)

    http://blog.poet.hu/mystynekatika/kategoria/ismerteto ( hosszabb)

    1900. április 11-én született Kassán.      

1923-1928 között Párizsban tartózkodik; Budapesten polgári házasságot köt Matzner Ilonával (Lolával) 1923. április 17-én. Ebben az időszakban (1924) jelenik meg Bécsben első regénye, A mészáros. Ettől az évtől rendszeres tudósítója a budapesti Ujság című lapnak

 1926-ban egy hosszabb közel-keleti utazáson vesz részt, melyről folyamatosan küldi írásait több napilapnak. (Ezek Istenek nyomában címmel jelentek meg kötetben, 1927-ben)

1928-ban Budapestre költözik a budai Mikó utcába. Megírja Bébi vagy az első szerelem című regényét  1930 Dormándi Lászlóval közösen szerkesztik az 1914–1930 című képeskönyvet, mely egy évvel később több országban megjelent és osztatlan sikert aratott. Megjelenik A zendülők, a Garren család történetének első kötete  1931 Megjelenik (németországi és) franciaországi élményeit feldolgozó regénye, az Idegen emberek

 1932 A közélet hírei között egyre gyakrabban találkozunk az író nevével: aláírja a genfi Világbéke Kongresszusra szánt levelet, harmincnyolc más íróval együtt lemond a Magyar PEN Klub-beli tagságáról1934 a Könyvnapra megjelenik önéletrajzi ihletésű regénye az, Egy polgár vallomásai első kötete

1935 januárjában Thomas Mann budapesti látogatásakor ő az egyik, aki kíséri a német írót a budai Várban. Megjelenik az Egy polgár vallomásai második kötete, de júniusban elkobozzák a regényt, mivel az első kiadásban eredeti nevén szerepelteti egykori instruktorát. Augusztusban Lolával Londonba utaznak. Október 12-én Miskolcon meghal édesapja

 1936 március 9-én megtartja első előadását tart a Cobden Szövetségben „A féltékenyek” címmel. Októberben a La Fontaine Társaság tagja lesz. November 24-én egyházi házasságot köt Lolával a felsősegesdi plébánián. November végén jelenik meg utolsó cikke az Ujság-nál.  December 6-án jelenik meg első cikke új napilapjánál, a Pesti Hírlapnál, ahová egészen 1944-ig írja Vasárnapi Krónikáit és a Tegnap és Ma rovatot

1937 A féltékenyek című kétkötetes műve folytatja a korábban megkezdett regényfolyamot a családról (Garrenek) és a Városról

    1938 Február elején megválasztják a Kisfaludy Társaság tagjává, székfoglalóját Komáromi Jánosról, „a felvidéki íróról” tartja. Megjelenik A négy évszak című kötete, mely első a „prózai epigrammák” sorában. Az első bécsi döntés következtében Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területek, így Kassa „hazatérésénél” lapja tudósítójaként jelen van

 1939 február 28-án megszületik Kristóf nevű fia, aki néhány hetes korában meghal. Temetése április 10-én volt Farkasréten. Megírja Egy kisgyermek halálára című versét. A második világháború kitörésekor megjelenik  Búcsú című írása. A karácsonyi könyvpiacra megjelentetik műveinek tízkötetes gyűjteményes kiadását „Márai Sándor válogatott munkái” sorozatcímmel....................................................

1951 .nyarán megírja a Halotti beszéd című verset. Az október 6-án induló Szabad Európa Rádiónak kezdettől fogva munkatársa.

   1952 áprilisától New Yorkban élnek. Londonban a Prager Kiadónál megjelenik első, emigrációban született kötete, a Béke Ithakában...................................

    1948 augusztus 17-én elkezdi írni naplóját Lola. A hónap utolsó napján, 31-én feleségével és nevelt fiával, Jánossal elhagyja az országot. Szeptember 1-én Zürichben, majd 2-án Genfben vannak. Itt élnek hét hétig, utána Olaszországban, Nápolyban élnek .

1956 a forradalmat mindvégig figyelemmel kíséri és kommentálja a Szabad Európa Rádióban Münchenből
  1957 német nyelven megjelenik San Gennaro vére című regénye. Magyar–amerikai állampolgár lesz - 1958 megjelenik első emigrációban született kötete: Napló 1945-1957.      1986 január 4-én meghal felesége, Lola és novemberben másik öccse, Radványi Géza filmrendező. Szeptemberben egy műtéten esik át.  1987 március 23-án meghal nevelt fia, János..............................

1989 január 15-én írja utolsó naplóbejegyzését: Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje. Február 21-én (valószínűleg délután egy vagy két órakor) önkezével vet véget életének. Hamvait két nappal később a Csendes-óceánba szórják.

    

 

       " A MÚZSA"

    KÉPEN látható:  http://ehenkorasz.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1196326

Füves könyv     

 

                   Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.

                Máraitól a Füveskönyv volt az első, amit elolvastam, ezt pedig ajánlásra kerestem a könyvtárban, bizonyos magánéleti dolgaim miatt. Úgy hírlett, ez sokmindent segít átgondolni.
Elolvastam hát. Olyan egyértelműnek tűnő gondolatok vannak benne, amikről senki nem gondolná hogy le kell őket írni. Éppen attól annyira érdekes minden Márai mű, hogy azt mondod hogy dehiszenezevidens!, de még senki nem mondta ki… Alapigazságok, tiszta emberi érzelmek, amik teljesen hétköznapiak. A cselekményt két oldalról látjuk, az első rész a nő szemszögéből mutatja be a házasságot, a birtoklási vágy következményeit, a csalódást, és hogy hogyan gyógyítja be az idő az ember lányának sebeit, miként válik a hasogató fájdalom üres közönnyé. A második rész a férfi nézőpontja, viaskodás a társadalmi helyzet és a vágyak között, szerelem és udvarias házasság, lehet e elfojtani ami igazán bennünk van…?
Hangvétele baráti, hiszen egy kávéházban mesélik el a felek a saját szemszögükből azt, amit gondolnak, éreznek. Társadalmi rajz a XIX. századról, elmélkedés az ember miértjéről, és töprengés arról, hogy létezik e a Földön “Igazi”.

Tipikus szépirodalmi, nyugodt, nem érdekfeszítő, de tele van bölcs és mély gondolatokkal. Kellően ösztönző ahhoz, hogy tovább művelődjünk Márai ügyben. :) Nem unalmas, vagy vontatott, habár a történet előbb összeáll a fejünkben mint a lapokon. Sokszor gondoltam rá olvasás közben, hogy kiírom a számomra tetsző részeket, de rájöttem, hogy akkor le kellene másolnom a könyvet. Sok helyzetben magamra ismertem.

                                Néhány részlet a könyvből:

Úgy látszik, az életben minden valamilyen láthatatlan óramű percmutatója szerint történik: egy pillanattal elébb sem lehet “dönteni”, csak amikor a dolgok és helyzetek önmaguktól döntenek. Minden más erőszakolt, esztelen, embertelen, talán erkölcstelen is. Az élet dönt, meglepően és gyönyörűen… s akkor minden olyan egyszerű és természetes.

Mindig él valahol az igazi.

Mi a szerelem? Hisz abban, hogy egy szerelem elhatalmasodik egy lélekben, s aztán nem tud többé mást szeretni az ember? Mi történik a lélekben, mikor az ember szerelmes? A lélekben nem történik semmi. Az érzelmek nem a lélekben zajlanak le. Más pályájuk van. De áthaladnak a lelken is, mint az áradás az árterületen.

 

             1.

"Köszönet a nőknek.

Köszönet neked, aki megszültél.

És neked, aki a feleségem voltál.

És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem.

Köszönet neked, mert szőke voltál.

És neked, mert fehér voltál.

És neked, mert a kezed szép volt.

És neked, mert ostoba és jó voltál.

És neked, mert okos és jókedvű voltál.

És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál.

És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában.

És neked, mert gyermeket szültél nekem.

És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem.

És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam.

És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott.

És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok.

És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején.

Köszönet a nőknek, köszönet."

(Márai Sándor: Füves könyv. Helikon Kiadó, 2000. 33. oldal)

                            2.

                                                              A szívről

De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének. Nem kell sok ahhoz, hogy e reménytelenség közepette megengeszteljenek. Egy ember elég. S nem igaz az sem, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív.
 

A szeretetről 

 

Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek. Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret. Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel, váddal, támadással vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. Még gyöngédséget és szenvedélyt is lehet zsarolni; de a szeretet szuverén.
 

          A boldogságról  

 

       Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint  ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit.  Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.

                                                  

                                                                                    4.

                                                                                Az igazi

                      Most már zavar nélkül, leplezetlen kíváncsisággal bámultunk egymás arcába,    oly mohón és élesen, mintha évek óta  lesütöttük volna egymás előtt szemünket,        s most nem tudunk betelni azzal, amit    látunk. S csakugyan, most már tudtuk,   hogy éveken át nem mertünk igazán és      bátor pillantással egymás szemébe nézni.   Félrenéztünk, másról beszéltünk. Éltünk, mindegyik a maga helyén.
 Csak éppen mindketten őriztünk egy titkot   szívünkben –
 s ez a titok volt kettőnk  életének értelme.  És most kimondtuk.

"Mi a csoda? . Hát egyszerűen az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével
 megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között,
 lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom,
 nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk.
 Mint aki életveszélyben körülnéz és egy kezet keres,
 mely titkos szorítással üzeni, hogy van még részvét,
 van együttérzés, élnek még emberek valahol." (Márai Sándor: Az igazi)

                                                                          5.

 

 Márai Sándor: Füves könyv – Önmagamról
 

 Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam,

és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is.

Láttam a földet, az eget, az évszakokat.

Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat.

A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok:

s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű!

Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett.

Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot.

Más és jobb nem is történhetett velem.

http://lelekvandor.hu/uzebol.php

              Egy napon észrevettem, hogy szeretem. Miért?
A kérdés érdekelt mert ostoba volt, s a tetejébe megválaszolhatatlan.
     Iparkodtam felelni e kérdésre. Így feleltem: szeretem ezt a nőt, másképp, mint a többit, másképp, mint mindenkit, aki előtte volt.Mikor átölelem, mikor karjaimba zárom, e mozdulattal szeretném megmenteni a világtól.Nem magamnak szeretném megmenteni:
önmagának, esetleg az utókornak, a halhatatlanságnak . Úgy érzem, valami roppant becses és értékes, amit a sors személyében reám bízott.
Legszívesebben mindig csak adnék neki valamit, meleg ruhát, hogy ne fázzon, csillogó ékszert, hogy örüljön, valami szépséget, puhaságot, kedvességet szeretnék beleadni az életébe, hangsúly nélkül, sőt viszontszolgálat és szerelmi kamat nélkül. Ez az érzés beteges.
Valószínűleg nemcsak azért szeretem, mert szép. Sok szép nőt ismertem, és egyiket sem szerettem. Valami van benne, ami számomra elmondhatatlanul ismerős. Mintha egyszer már együtt lettünk volna, kígyók és Luciferek között, nagyon régen, a Paradicsomban.
Talán mirigyműködése miatt szeretem. Vagy, mert a szája lehelete ismerős.
Vagy, mert neve oly ismerősen cseng, hogy halódva is kimondom majd, mint az egyetlen nevet e földön, mint az élet értelmét.
Szeretni annyi, mint ismerni, egészen ismerni. Miért nem ismertem igazán a többit, miért ismerem ezt, első pillanattól?
  Nem értem.

 

Márai Sándor - Ajándék

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.

         Embert emberhez kapcsol barátság, hála, szeretet, szerelem, szenvedély, érdek, gyűlölet, kíváncsiság, bosszúvágy, tunyaság, a nehézkedés törvénye, közöny. Vagy: ezek szerelmesek, ezek barátok, ezek unják egymást, ezek még tisztelik egymást. De akad e lehetőségeken kívül számtalan olyan kapcsolat még férfi és nő között, melyek menthetetlenül összekötik őket, s nem lehet névvel nevezni, nincs oka, miért vannak hát együtt, holott, szemmel láthatóan és minden jel szerint, kézzel-lábbal rugaszkodnának el egymástól, ha tehetnék. Van valamilyen ultraviolett-skálája is az emberek között az érintkezésnek, vannak emberi állapotok, melyeknek a nyelv szegénysége, tunyasága nem adott még elnevezést. Férfi és nő viszonyát általában leöntjük azzal a generálszóval, hogy szerelem. De van más is férfi és nő között, mint szerelem és barátság.

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.    /Márai/

 

HONLAP_BLOGOMBAN  MÁRAIRÓL MÉG

http://ehenkorasz.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1196326

 

                  Folyt, köv.    

 

                   VIDEÓK: http://www.youtube.com/watch?v=cacZKmwS9eY A gyertyák csonkig égnek...

                                     http://www.youtube.com/watch?v=AdZPcnw4aMU&feature=related A szeretetről

                                     http://www.youtube.com/watch?v=NPnzUFYPM-w&feature=related A boldogságról