Múzsacsók

H.Gábor Erzsébet
Múzsacsók
 
Homlokodra szántam, de elkapott a vágy,
duzzadt, nedves szádnak a széle reszketett,
érezni akartam, hogy húsa milyen lágy,
s a perc, mely csak miénk volt, hinni engedett.
 
Égő csókot adtam, és lobogott a szád -
mint a nyári fákon a fényben érő meggy,
foltokat pecsételt az ajkam rúzsa rád,
a nyakadon is izzott, lángolt rajta egy.
 
S a csóktól részegülten versbe fontalak,
te, költővé avattál - Múzsacsók az ár -,
a szín, az íz, az illat, bőrödön maradt,
s csak annyit súgtál halkan; minden visszajár! 
 
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

:) Hmm, ez fincsi volt! :) Nagyon szép, és igazat mondott! Ölellek :)

Haász Irén képe

Pussz, pussz...!

hzsike képe

Köszönöm, Csillám, Irénkém.

Nektek is Puszi. :)

hubart képe

Nagyszerű versedet olvasva a sarki fűszeres is dalra fakad! :)

Egy csókba sűrítve ízek és illatok, 
meggyflippel szédít, de van benne rúzs, zsálya, 
ihlettel csillogó szemeket vizslatok:
ki kinek költője, ki kinek múzsája?  :))

 

hzsike képe

Csak, hogy világos legyen. :)))

A Múzsa Költő lett,
a Költő meg Múzsa -
ragyog is rajta a Múzsája rúzsa!
Ünnepkor karmazsinvöröset ölt ő,
foltjait takarja így el a Költő!
 
Köszönöm Neked is, kedves Feri! :)
lnpeters képe

Remek vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Laci! :)

Bieber Mária képe

Gratulálok zamatos versedhez, kedves Zsike!

 

Bieber Mária

(Hespera)

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Hesperám.

Ölellek.  :)