Mesél a táj

 
H.Gábor Erzsébet
Mesél a táj
 
Mesél a táj! A hegytetőn a sziklaszirt
magasba nyúlik, égig ér! A városunk
a völgybe bújt. A hangafűre zöld zafírt 
lehelt a nyár. Igaz világot álmodunk.
 
A csúcson áll a nagy madár, a szép regénk,
a múlt. A szárnya oltalom, vigyáz reánk.
Remek helyet talált az ősi nép, s belénk
kódolva tűz-hevét, ma már miénk e láng.
 
A múlt a mával egybeforrt - nemes dolog. 
Jövő csak úgy terem, ha bízva hisszük azt;
helyén az ész, a tett, ha jégverés kopog.
Az Úr vigyáz, szeret, bajunkra küld vigaszt.
 
Danáz a szél. Betölti dús gyerekkacaj
az utca néma zegzugát. Az otthonunk...
Öröm tarol, reményt fakaszt e víg zsivaj;
szelíd a nyáj, a szív a földi pásztorunk.
 

Hozzászólások

Csilla képe

<3 Hű, de szép szárnya van ennek a 'nagy madárnak' :)  Elférünk alatta mindannyian. Gratulálok reményteljes, nagyszerű versedhez, kedves Zsike! :)

hzsike képe

Köszönöm szépen, Csillám.

Ölellek, szeretettel:Zsike :)

Bieber Mária képe

Gratulálok, nagyon szép verset írtál, kedves Zsike! Míves jambusokban megírt vallomás a szeretett városról, az otthonról.

 

Bieber Mária

(Hespera)

hzsike képe

Köszönöm szépen, Hesperám. Örömmel láttalak nálam. :)

Ölellek. Zsike :)

hubart képe

Szép, míves alkotás, ahogy azt Tőled megszoktuk. 

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Feri.

Szeretettel láttalak nálam. Zsike :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Csodás vers most is, remekeltél...

Erzsike

hzsike képe

Köszönöm szépen, Erzsikém.

Ölellek itt is. :)