Még mosolyog

Ilyenkor nyáron fülledtek az esték

mócsingos húslevesként

ölel a táj, a város, a kopó festék

zavaros vizek klórra várnak

hangosan pufog még egy párna

valaki hazatalált ma

szobád falán emlék szagú babamáz

fölötte napraforgó- plüssmadár,

az idő porosan áll,

még tisztán mosolyog rád anyád