Lelkeken keresztül
Beküldte Sztancsik Éva - 2015, december 15 - 18:17
egy másik égboltot látok
egy másik föld felett
egy másik arcom szeme
máshol már könnyezett
bábjából az új-mindenség
születni kényszerül
húst tép az élet foga
ínyén vér részegül
érzem azt, mi nincs előttem
ám bennem nagy kérdés
vedlett bőr takarón át
nyomaszt még a légzés
valahol, hol egyszer voltam
holnaptól nem leszek, s
enyves kezű múlt mögött
összesúgnak jelek...
"a lelkek törékenyek"
(2015. december)
Hozzászólások
hubart
2015, december 15 - 21:11
Permalink
Kedves Éva, ez remek vers
Kedves Éva, ez remek vers lenne központozva is! :) Csak a következetesség kedvéért jegyzem meg, hogy a címet nagy kezdőbetűvel írtad, és néhány helyen benne maradt a vessző, sőt, a végén még hármaspont és idézőjel is! :))
Sztancsik Éva
2015, december 16 - 18:11
Permalink
Oly éles szemed van, mint a
Oly éles szemed van, mint a sasnak. :) Meg aztán... igazad is. :) De én most így szerettem volna ezt előadni. Lengén, összeolvadóan és áttetszően, egybefolyóan. Szerintem a tartalom miatt választhattam ezt a formát. Címet még sosem írtam kis kezdőbetűvel, úgy emlékszem. Nem hiszem, hogy szokásommá tenném. :) Hálás köszönetem figyelmedért, megjegyzéseidért, méltatásodért. Szeretettel. Éva
Becca
2015, december 16 - 19:32
Permalink
Nagyon jó vers, gratulálok!
Nagyon jó vers, gratulálok!
Sztancsik Éva
2015, december 18 - 18:19
Permalink
Őszintén örülök, hogy így
Őszintén örülök, hogy így gondolod. :) Köszönöm szépen.
Sztancsik Éva
2015, december 19 - 14:50
Permalink
Köszönöm szépen
Köszönöm szépen látogatásodat. Igazad lehet, de én máshogy látom. Nem szeretnék modorosnak hatni, mégis inkább így hagynám. :) Örülök, hogy szóltál. Üdv. Éva