Lángjai a múltnak

Beküldte Toma - 2011, november 11 - 17:31

Kóbor árnyékod meszelt falon halad,
Kapualjban lapít, ahol kell, reszket,
Botló lábad az árkon ugrik, szalad,
Kabátod burkol, mert sötét kell, éjjel!

Tartva mélyen a szövethalom alatt,
Kopott, száraz emlékkéve-köteget,
Tükröt, melyben arcod még szépnek maradt,
Kínokat, foszló húsú gyötrelmeket,
Éveket, átélt s megnemélt perceket,
Jövőt akasztó múltadnak bitófát,
Születésben halt gondolat-ikreket,
Égő gépbe fulladt ötlet-pilótát...

S terved ha teljes és tágas térre érsz,
Tárd kabátod, hulljon mind egy halomba,
Fogd árnyékod és taszítsd rá a dombra,
Ím múltad hamvad, s te már friss lánggal égsz!

Hozzászólások

Toma

2011, november 11 - 19:13

Köszönöm Ildi, örülök hogy a hatása alá kerültél... a megújulásnál semmi sem fontosabb...

Az "is" története, hogy "és-re" cseréltem, és benne maradt... köszönöm, örülök, hogy észrevetted.


Toma

2011, november 11 - 19:16

Köszönöm Joe... A kulcs "Kabátod burkol.... tartva mélyen a szövethalom alatt"-ban van, de az éjjek után raktam egy felkiáltó jelet. Talán azt kéne elvennem, ha nagyon akarnám... :) gondolkozom. Köszönöm.


Toma

2011, november 11 - 19:20

Ja, reszket-éjjel-t nem szántam rimpárnak.

Itt akartam megtörni a négysorost, és beszúrni a nzolcsoros felsorolást... szakaszválasztónak szántam, ezért raktam felkiáltójelet... (mondjuk majdnem minden munkámba van valami direkt formabontást - kivétel amibe nincs:)

 


Sea (nem ellenőrzött)

2011, november 11 - 18:19

Nekem tetszik nagyon, igy ahogy van.

Toma

2011, november 11 - 19:21

Köszönöm Sea, én meg örülök neki, igy ahogy mondtad!


Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)

2011, november 11 - 18:45

Tudod, kalap le a kötött sorok mívelői előtt.

Szép a Te versed, bár szerintem szabadabban szárnyalhatunk "kötetlenül".

Toma

2011, november 11 - 19:25

Gota, le a kalappal a szabadságod előtt... :) Mert a Tied szép szabadság... de annyi rimtelen-rémszabadság van (körbenéztem az irodalmi újságokban a héten...) Nagyon szép a szabadság, talán a kötöttség szebb ennél! Nem, komolyan mondva mindkettő ugzanolyan szép, talán a kötöttség az, ami nekem valamiféle kihivást jelent.