Kiskocsma blues

Köszönöm Irénkém, hogy elolvastad, és a jelzést is - igaz utólag -, de én is utalok arra, hogy a Pier, az valójában Pierre...Szeretettel fogadtalak.

Kedves Katám! Örülök, hogy elrepíthettelek magammal. Szeretettel tettem.

Kedves Joe!

Már javítottam is a v betűt, t-re,  így,  valóban egyértelműbb a kép, a történet. (magam is gondolkodtam ezen)

Köszönöm szépen az észrevételt.

Úgy terveztem, hogy ez a vers két részből áll: 

Az első négy versszakból, és  külön az ötödikből.

Az első négyben; a parázs, a csoda, az önzetlen, "nászlázú" szerelem, 

míg az ötödikben a sivár, jeges, kihalt "árvaság" az úr.

Az utolsó versszakot, egy kis, "epilógusnak" szántam, ami a jelent mutatja be, néhány apró villanásban, szembeállítva a múltat, a sivár jelennel, ahol; a szerelmes  férfit és a nőt, a sors kegyetlensége elválasztja egymástól, de a szerelmes asszony, visszavágyik a korábbi helyszínre, viszont hiába ment, keresett, kutatott, az a "jelképes ajtó" (a kocsma, vagy éppen a szeretett szív ajtaja) mindig zárva volt.

A nő, nehezen tudja elfogadni a helyzetet, nem csoda, hiszen ez az asszony "annak idején" mint "nászlázú lepke" szeretette a férfit, ( a fényt ) nem törődve azzal, hogy az, akár az életébe is kerülhet, hiszen a lepke is addig repked, míg a láng, a fény, a tűz, egyszercsak  megperzseli, elhamvasztja...és mégis megteszi, mégis megtette.

Az utolsó sorban az "apró" ritmusváltás, mintegy nyomaték akar lenni arra,   -itt a "de" szócskán a hangsúly- hogy 

"de ahányszor mentem, zárva volt." Nem talált soha meghallgatásra, "kegyelemre".

Kicsit hosszúra sikerült a válaszom, remélem nem "kevertelek" meg vele nagyon, kedves Joe.

Nagyon szépen köszönöm a gondos elemzésedet, és a segítséget is.

Szeretettel:Zsike

Kedves Sea!

Nagy örömöt szereztél nekem ezzel a néhány szóval. Köszönöm szépen!

Köszönöm, hogy elolvastad kedves Enikő, örülök, hogy tetszett a vers.

Kedves Feri!

Köszönöm szépen, hogy itt is elolvastad, örülök, hogy átjött a hangulat.