KELETRŐL

 Mysty Kata
 KELETRŐL
 
Ha megkérdezed,
honnan jöttem;
Az ég felé néző mutatóujjal válaszolok :
A szegény napja sose henyél,
Szánt -vet ma is paraszt legény,
Untig elége,
dolgozik eleget, épphogy megél ;
jószágából jövőt remél .
 
A Nap ontja fényét,
ül hatalmas arany trónusán,
fénylő drága palástján.
Elér keze a nyugati végekig,
egyformán oszt meleget oda is.
"Bal oldala ez a hazának
a szív is e tájra esik "....
 
A szatmári, nyírségi térség
de messze is esik !
nem csoda, ha Vácit
csak a jegenyefák emlegetik.
A szatmári adózó népet tisztelem,
ha nem teszem - vétkezem .
Tette már "a szatmári remete ",
Himnuszunkat papírra vetette.
 
Látta, láttatta, itt hogyan élnek...
A keleti élet mostohán "édes"!
Paraszt ember korán kél, bizony
napja sosem henyél .
Csizmája mindig készen, a sárt
tapossa egész héten, lábát
rongya betakarja , gombája
megbújik alatta. Munkája van
éjjel- nappal , jövedelme:
maga a Baj nagy kalappal !
A rendszerváltozás?
Még láthatóbb a lemaradás.
Nőttön nő!
Az elmaradás már- már a hős!
 

Csécse szülötte, Móricz adta parancsba:
"Légy jó mindhalálig" !
Ma is nevel a" tündérszigeti szállóige"
Ott, ahol még nagy a szív hű a kebelben;
Ott, ahol sírokon is tövisvirágok nőnek.
Magjaiból még több szerencsétlen sarjad,
elmaradott, életszínvonal alatti
mélyebb szegénység nemzői,
nehezebben élői, rosszabbul adózói,
analfabétái, kisebbségi többlet,
de kevesebb harácsoló,
a milliomos - vagyonos acsarkodó.
S tán nem is adócsaló...