Holdfényezüst

Beküldte Sztancsik Éva - 2015, augusztus 28 - 18:34

Én még nem feledtem el azokat a nyarakat,
mikor éberen méláztunk az esthajnalt járván -
és hulltak ruhánkra a lenyugvó Nap-parazsak
lesve, mit szaval e szürke táj éjanyó vállán.

Kinn pihentünk a sötétség köpenye közepén,
szinte hívogattuk hozzánk és köszöntöttük őt -
kócos fejünk fáradtan pihent sármja fövenyén...
hollószín öltönyben játszott ő gavallér szülőt.

Sokszor fölénk andalgott a kíváncsi, néma Hold,
ahogy feküdtünk a domboldal nyirkos hűsében -
betakart gondosan, pedig ágyunk csak széna volt,
min álmodtunk...csillagoknak adtam én hűségem.

Ilyenkor magunkra hagyott bennünket az Idő...
félrenézett, mintha csípné szemét a lidérc-füst -
biztos más gyermekeknek mutatta titkait ő...
miközben bestoppolta hajunkat Holdfényezüst. 

(2013 / 2015)

CsatolmányMéret
Kép ikon Höldfényezüst.jpg63.16 KB

Hozzászólások

Haász Irén képe

Haász Irén

2015, augusztus 30 - 13:32

Nagyon szép, hangulatos vers, remek képpel. Gratulálok.

Nekem feleslegesnek tűnik két sorban is az "ő" személynévmás. Tudjuk, miről ill. kiről van szó, nem kell.  És a min álmodtunk helyett itt bizony kell a teljes alak: amin álmodtunk...

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2015, augusztus 30 - 17:29

Irénkém!

Nagyon szépen köszönöm látogatásodat, megjegyzéseid, elismerő szavaid. :)

Az első "ő" nem igazán arra vonatkozik, mint a második, hiszen az egyik a sötétségé, míg a másik a Holdé.

Ám igazad lehet a dolog velejét illetően, majd (ha lesz még hozzá elég türelmem), akkor előveszem újból.

Második megjegyzésedet aláírom, én rövidítettem, helytelenül, szándékosan. Szeretettel. Éva

Haász Irén képe

Haász Irén

2015, szeptember 3 - 18:04

Fenntartva, amiket írtam már, egyre jobban tetszik ez a vers...:))))

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2015, szeptember 4 - 19:55

Ennek őszintén örülök, Irénkém. Mellesleg: nekem is tetszik, még ha nagyképűségnek tűnik...akkor is. :)