Hol vannak a gyerekek eme üres bérházból?

Köhécselnek az öreg lépcsők,
s rekedten nyikorognak az ablakok,
és az öreg lámpa dioptriásan hunyorog
a lépcsőházban.
Hol vannak a gyerekek eme üres bérházban?
A nagy csendben csak csoszogást hallani.
Nincs gyermekzsivaj s kacagás.
Lent az udvaron, álmos padokon
alszik a nyugalom.
S néha megbökik egymást, hogy halkabban szuszogj.
Az öreg szökőkút bent az udvar mélyén fuldoklik
az erős napsütésben.
Haldoklik az udvar,
és a málló vakolat mutatja az idő múlását.
Csak apró kacaj és megtelik az az öreg ház
élettel.

Egy öreg, deres hajú néni hangját
hallani... Hol vannak a gyerekek,
és mért nincs labdapattogás?
Hol a nevetés, s gyermeksírás?
Add isten, hogy éljen a remény törékeny szívemben.
Lecsukott szemmel
imára kulcsolja fáradt kezét.
És szavai visszhangzanak az öreg lépcsőházban.

Sír az öregség, fáradt ajkán jő az imádság.
Uram add, hogy még egyszer gyermek legyek.
Hogy tiszta lélekkel áldhassam neved.
Legyen ajándékod számomra,
hogy kicsiket lépjek az idő örvényében.
Taníts és oktass újra meg újra,
Mert te oly jó vagy, drága atyám.