Jelenlegi hely

Hernyóból lepke

Beküldte Sztancsik Éva - 2015, augusztus 22 - 13:05

(Metamorfózis)

Újkor ez, láthatod, tobzódnak a zsenik,
internet-bolygónkat versekkel terhelik. -
Köztük élek én is, bár szerény a lakom;
seggen csúszik dicsfény a penészes falon.

Szomszédok hasonlók, örülhetek nekik,
sebaj, hogy nekünk csak villanásra telik. -
Elég, ha mi tudjuk: késztetésünk vagyon,
abból gazdálkodunk szegényen, szabadon.

Álom-szárnyunk röppen estétől reggelig,
tollunkból "kortárs-báj" valódit reppenik. -
Ránk kacsingat túlról más planéta-halom,
lájkoltam lelkünket; szavam szívvel adom.

És hogy mi az érték? Forrón azt sem eszik.
Majd hűlnek a betűk, öregszik mindegyik. -
S mikor kérgük vedlik sokadik tavaszon...
talán felragyognak tündöklőn, csupaszon.

(2015. augusztus)

Hozzászólások

Sztancsik Éva

2015, augusztus 22 - 13:12

Permalink

Megint én nyitok. :) Ez a

Megint én nyitok. :) Ez a vers hetekkel ezelőtt indult el a pályáján és semmi köze nincs a mostani és főleg az itteni párbeszédekhez. Ám (természetesen) akad, akihez/akikhez köze van. ;) Üdv.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Nagygyörgy Erzsébet

2015, augusztus 23 - 13:03

Permalink

Kedves Évi! Jó lett ez a

Kedves Évi!

Jó lett ez a vers, a jelenség velünk élő teher, talán a régiek azért tűntek ki a tömegből jobban, mert nem is volt tömeg...

Valójában sok összetevőből áll ez, szűkebb volt annak idején a publikálási lehetőség( internet nuku) és a tanulási lehetőségek is korlátozva voltak.

Erzsike

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Sztancsik Éva

2015, augusztus 23 - 13:27

Permalink

Mennyire igazad van. De ez az egész nem csak az irodalmi tevékenységekre vonatkozik, hanem sok-sok másra (pl. festészet, fotózás). S ehhez kapcsolódnak a baráti körök, akik (valószínűleg) támogatásukkal erősítik a másikat. Nyilvánosan, mivel erre szintén adott a lehetőség. Nagyon nehéz ebből kiszűrni most, ebben a korban nekünk azt, ami...valóban sokatmondó, szélesebb/tágabb közegben is. Olvasgatok itt-ott és elszégyellem magam. Hogyan jövök (jöhetnék) én ahhoz, hogy "lesajnáljak" egy-egy versnek nevezett szöveget pl, mikor többszázan tolonganak tetszésükkel alatta? Eszembe sem jutna. Nos, ezzel együtt kell éljünk, mert így alakult, ezzé fejlődtünk. Ami egyrészről rendkívül előremutató (ismeretanyag megszerzése, kapcsolattartás...stb. céljából), másrészt elkeserítő. (Nem beszél belőlem irigység, a félreértés elkerülése végett. Egyébként...én szándékosan kerülöm a "tömeget". :) )

Köszönöm szépen, hogy elolvastál és véleményeddel emelted írásom "értékét". Szeretettel. Éva