Hajnali révedés

Beküldte Toma - 2012, szeptember 5 - 10:49

 

Az álmok nem jöttek hosszú éjeken,
tagadtak háromszor - "nem ismerünk" -,
magányom maradt csak, s a tél nekem,
a ridegen kongó koponyán belül.

Csúf átokként álmatlanság ült reám,
hol van a pergő, belső képregény?
vágyálmok helyett gőzölgő teám
rajzol felhőket most, éjnek éjjelén.

Hol van a lány, a vissza-visszatérő?
Barna üstökén csillag kap hajba.
És az a hegycsúcs, az égigérő?
Semmibe szakadt való csüng csak rajta.

És a szikra-fehér, napos hegyoldal,
melyen párnaként fekszel, kincsem?
Szertelen kacajból nem lesz ott dal,
hóangyalunk szárnyra kél, tovalibben...

-

Álmodok magamban, szemem tárva zár,
képeket hajszolok kakasszóig,
a Napban arcod talán újra vár,
éber révedés hív, és hazaszólít...

Hozzászólások

Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)

2012, szeptember 5 - 12:12

Toma Kedves, ehhő mit szólnál:

Az álmok nem jöttek hosszú éjjeken,
tagadtak háromszor - "nem ismerünk" -,
így maradtam a téllel egyedül,   ((maradtam egyedül a télben, benn,)
a ridegen kongó koponyán belül.

Mondjuk, a harmadik versszakot  is egy kicsit ...devil

Hol van a lány, a vissza-visszatérő?
Barna üstökén  csillag  hajba kap. (Barna üstokén csillag kap hajba.)
És az a hegycsúcs, az égigérő?
Semmibe szakadt való csüng rajta csak.  (Semmibe szakad a való, s csüng rajta.)

Ölellek

Toma

2012, szeptember 5 - 13:19

Ágotám, először is köszönöm.

Másodszor ha követem a variációdat az első verszakban, akkor elveszik a keresztrím... (de amúgy jó a tied is.)

harmadszor meg igazad van, a mobilomról feltöltéskor lemaradnak az ékezetek.

A negyedikben meg teljesen igazad van, a rím úgy is kijün, és folyamatosabb.

Köszönöm


Toma

2012, szeptember 5 - 13:23

Vagyis még annyit tennék hozzá, ha a te verziód marad, miszerint a Barna üstökén csillag hajba kap, akkor oda kell egy névelő a csillag elé, mert akkor fura, ezért van megfordítva... De az utolsó sorodat adoptáltam és adaptáltam :)


vati képe

vati

2012, szeptember 5 - 13:32

Bocs, de ezt mindketten eltévesztettétek, Ágota és Toma!... Éj - a többes száma éjek és nem éjjek...

Varga Tibor

Toma

2012, szeptember 5 - 15:06

Köszönöm, Tibor, ez úgymaradt... első változatban éjjelen volt, aztán mikor többes számba került, maradt a J... köszönöm, javítom.


Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)

2012, szeptember 5 - 13:59

Így igaz!

Köszönjük!

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2012, szeptember 5 - 17:20

Gyönyörű....

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2012, szeptember 5 - 19:39

 Egy csodaszép lírai élmény!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Toma

2012, szeptember 5 - 21:10

Köszönöm Nektek!


Toma

2012, szeptember 5 - 23:26

Köszönöm, Joe.  A második sor, nemhiába tetszik, volt a vers szülője, gerince.


hubart képe

hubart

2012, szeptember 5 - 21:27

Ez a vers nekem is nagyon tetszik. A háromszori megtagadás, és a kakasszó biblikus utalást csempész be számomra ebbe a kálváriába. 

Engedelmeddel, írtam én is egy változatot az első szakasz harmadik sorára: 

 

Az álmok nem jöttek hosszú éjeken,
tagadtak háromszor - "nem ismerünk" -,
magányom maradt csak, s a tél nekem,
a ridegen kongó koponyán belül.
 

Toma

2012, szeptember 5 - 23:27

Köszönöm, Feri, igen, az a biblikus utalás volt a vers szülője...

És, kalap le előtted, jobb lett, mint az enyém. Már csak azért félek rá kicserélni, mert már plágium! :)


hubart képe

hubart

2012, szeptember 6 - 06:38

Dehogy plágium, cseréld ki nyugodtan. Hiszen a magány szinonímáját te magad írtad le, a többi pedig csak szórend kérdése. Én köszönöm, hogy ilyen remek versekkel mozgatod meg a fantáziánkat!

Toma

2012, szeptember 5 - 23:27

Köszönöm, Feri, igen, az a biblikus utalás volt a vers szülője...

És, kalap le előtted, jobb lett, mint az enyém. Már csak azért félek rá kicserélni, mert már plágium! :)


vati képe

vati

2012, szeptember 6 - 07:28

Azon túl, hogy a vers nekem is nagyon tetszik, engedjétek meg, hogy helyesírási hibákra vadásszak közben, mert a helyes írás része kell legyen a jó versnek. Itt: tovalibben. A "tova" itt igekötőként viselkedik, tehát egybe kell írni az igével. Szeretettel!

Varga Tibor

Toma

2012, szeptember 6 - 12:14

Igazad van, ezen átsiklottam, köszönöm. :)


Zajácz Edina

2012, szeptember 6 - 07:49

Feri véltozatagördülékenyebbé teszi a verset, s csorba sem esik benne.
"Álmodok magamban, szemem tárva zár"...segítenél ezt teljesen megérteni?

Toma

2012, szeptember 6 - 12:17

Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen tárva-nyitva van, de mégsem látok vele, mert álmodom, tehát mintha zárva lenne...
Van egy híres film, a tágra zárt szemek, és nem akartam teljesen átvenni annak a címét... ezért ez módosult.


Zajácz Edina

2012, szeptember 6 - 17:59

Értelek,  a furcsaság a magyarázatod után abból adódik a számomra, hogy  a szemünk hogyan lehet tárva-nyitva? 
Kitárjuk az ajtót, ablakot , szívünket, lelkünket, karunkat. A szemünket tágra nyitjuk, (mit ahogy utaltál a filmre, ott 
tágra zár), te pedig "tárva zárod", a szándékodat értem vele, csak így a két szó összekapcsolása érdekes. Valahogy nem férnek meg egymás mellet, azon gondolkoztam, ez vajon milyen szókép lehet, talán egy paradoxon? De lehet, csak számomra olyan ez a képi hatás.
 

Toma

2012, szeptember 6 - 18:49

Igen, ez egy ellentét, vagy akár hívhatjuk paradoxonnak... (ami egy olyan ellentét, ami lehetetlen)


vati képe

vati

2012, szeptember 6 - 12:25

Csak hümmögök magamban, mert hirtelen nem tudom, miként is nyilatkozzak ez ügyben, magam is bizonytalan vagyok. Nem elsősorban Edina kérdése izgat, erről alább majd szót ejtek, hanem az "álmodok magamban" szókapcsolat nyelvi kifejezése. Már vagy 80 évvel ezelőtt szakcikk jelent meg az egyik nyelvi szaklapban "Rázzuk le az ikes igát" címmel, és lám, ez azóta sem sikerült. Az ikes igék külön fejezetet, külön nyelvtanórákat kívántak még a mi ifjúkorunkban is, meg kellett tanulnunk az ikes igék fogalmát és ragozását. Csak emlékeztetőül: azok az igék, amelyeknek kijelentő mód egyes szám harmadik személyben -ik a személyragjuk, más az egyes számú rágozásuk is. Én eszem, te eszel, ő eszik. No most aztán tessék jönni József Attilával: "Harmadnapja nem eszek, / se sokat se keveset... Jóllehet, vannak olyan ikes igék, amelyek tagadják a szabályt, itt mintha mégsem ez történne. Az "álmodik" ugyebár ikes ige. Nekem itt inkább a szabály látszik érvényesülni: "Álmodom magamban"... Talán az zavar itt be kissé, hogy ugyanakkor egy tárgyas igével is van dolgunk, amelynek az 1. szám első személye ugyanez a szóalak: azt álmodom, hogy...

Edinának gyanúm szerint a "tárva zár" szókapcsolattal van gondja. Kíváncsi vagyok, Toma ezt miként magyarázza majd, Edinától pedig azt kérdezem, hasonló problémát okoz-e neki József Attilánál a "távol közelében" és az "édes mostoha" szókapcsolat...

Varga Tibor

Zajácz Edina

2012, szeptember 6 - 17:46

Kérdésed ,József Attila  Óda c. gyönyörű verséhez kapcsolódik. Az általad említett két oximoron a vers második szakaszában jelenik meg, ahol költő szerelme iránti vágyakozása és a beteljesületlenség tudata kitöréssé alakul,
a belső szenvedés , reménytelenség fájdalma szólal meg.( Az oximoron két egymásnak ellentmondó szó összekapcsolása, általában egy melléknév és egy főnév.) Ez a rész egy szenvedélyes vallomás, amelyben az oximoron alkalmazása felerősíti a belső vívódást, feszültséget. Az "édes mostoha" , nyílván a költő által szeretett nő, ebben a szókapcsolatban a viszonzatlanságot ,vagy elhagyottságot látom, mert a költő számára "édes" szerelem "mostoha " 
volt hozzá, mint egy anya-gyermek kapcsolatban, ahol a gyermek vágyik csupán a mostohája szeretetére.
Megjelenik a magánytól való félelem, "távol közelében " , a bezárkózás, Az egyedüllét, az emberi kapcsolatokkal való megszakadás, a szerelemtől való távolodás , s ezáltal a magány válik újra közeli társsá.

Toma

2012, szeptember 6 - 19:06

Hivatkozzak én is József Attilára? Nem :)

Inkább köszönöm.

Érdekes, hogy: ha megfordítom, akkor így írnám - Magamban álmodom. De így, ebben az alakban nekem az álmodok magamban.