Eszménylet

Messze jártam éjjel, a koromsötéttel
elém-hullt csillagod sírodnál meghajolt -
ráfújt a szememre, s néztem a tiéddel
... átlényegült írisz lámpáddal láttatott.

.....

Fejedbe vehetted, világod ismerjem,
akarom-e vagy sem, ennyivel tartozol -
álmommal vitáztam: akad elég terhem,
ne izzítson engem angyalzáras pokol.

Tehetetlen ember, ez lettem, semmi más;
szállt velem matracom, takaróm alvajárt -
Holdrézrokka-orsód időtlen technikás,
feltekert magára... megszőttük a halált.

Nem volt az rémisztő, inkább részegítő,
amint jelenések eszménylették lelkem... -
szellemtalpas nyommal fáradtfüst terítő
lengett körül reggel és unszolt fölkelnem.

Ásításon túlról rám-sóhajtott fényed
kereszteket rajzolt pihegős vánkosba -
én meg festettelek, festettelek téged...
múlt színű tintával tegnap-palástomra.

.....

Messze jártam éjjel, a koromsötéttel;
elém-hullt csillagod sírodnál meghajolt -
ráfújt a szememre, s néztem a tiéddel
... átlényegült írisz lámpáddal láttatott.

(2015. augusztus-szeptember)