"Éli, Éli, lámmá szábáktáni?"

Érezte, hogy már nemsokára vége.
Alatta kaján és könnyes arcok.
Sebeiből még csordogált a vére;
De tudta, mindjárt megnyeri a harcot.

Lenézett hát még rájuk utoljára;
Vegyes érzelmek kúsztak feléje…
Bánat és átok szállt a keresztfára;
Mégis boldogság költözött szívébe.

Felkiáltott még esdve az atyjának;
Látta felé úszni a felhőket;
Eljött a perc és vége lett harcának;
Sikerült. Mégis megváltotta őket…