Cunami

Ritkás felhőnek tűnt előbb - a dombról
nézve – ami a földön született.
De perc múlt csak,
s a sűrű füstgomolyból
megérkezett az első üzenet;

fémcsattanások, dörrenések ráztak
földet a lapály szétszórt pontjain
egyre hangosabban, s torlódó házak
közeledtek a város romjain.

Lidércfényként lobbanó tüzek égtek
itt is, ott is – ó, borzalom napja! –
házak roppantak szét, mint korhadt kéreg,
s kúsztak a dombon mind magasabbra.

Kérlelhetetlen őserejű sárkány
nyelvei nyúltak be az utakra,
pusztult nyomán az élőlény, akárhány,
az ember kicsinységét mutatva.

Mindent szürkére egybemosó massza
kígyózott, amerre utat talált.
Csak öt perc volt –
s a föld és széles partja
iszonyú, néma temetővé vált.