Burokban

Vajon miről hallgatunk majd -
ha vénülnek és meghalnak  
a csendek? És tovább élünk
köztük árván, csendtelenül,
míg arcunkon szennye feszül

a mosdatlan gondolatnak...
épp annak, mely kábán pihen
némán, olyan mélyen, mint az
én százszor el nem hitt hitem.

Vajon miről hallgatunk majd -
ha vénülnek és meghalnak
a csendek? És mi átnézünk
sírhantjukon egy pajkosabb,
(ránk ablakot tárt) hangosabb

világra, hol fák beszélnek...
(hőn cirregnek színkabócák)
szótengerben érzés fürdik,
s harsog, nyüzsög a valóság.

(2015. július)