Borostyán

Nyári forróság izzón csapódik rám,
Összeégnek lomhán a szikra- fények.
Halkan átkúszott az ifjú borostyán,
Utánpótlása vastag ős-tövének.

Ezerféle zöldszíne bújik némán,
Hajló nyírfaággal ösztön-testvérek.
Lágy pókháló pihen az örök ostyán,
Életek, világok egymásba érnek.

Mélység-magját oly régóta vigyázom:
Múltbéli, hosszú nyarak szép emléke
Suhan végig megannyi, féltett álmon.

Kincsem ez a hangulat, szívem éke:
Édes nosztalgia-ölelés átfon,
S nem marad más, csak tündéri béke.

Hozzászólások

Mindenek előtt üdv az oldalon. Érdekes formájú szonettet látunk: mintha a műfaj két legelterjedtebb sémája vegyülne itt össze egy szöveggé. A kezdete is keresztrímes, a-b-a-b / a-b-a-b, ami a shakespeare-i szonett sajátja, majd a folytatás is egyfajta "kiterjesztett keresztrím": c-d-c d-c-d, ami a petrarcai szonett egyik elterjedt tercina-képlete. A klasszikus szonett követelményei azonban több kötöttséget írnak elő, mindenek előtt azt, hogy az egymással rímelő sorok azonos szótagszámúak, sőt, azonos ritmusúak legyenek. Ezen a részen szerintem még lehetne dolgozni, ami korántsem reménytelen.

Kedves Weinberger Úr!

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólását. Nyilán vannak hiányosságok, csiszolnivalók, és köszönöm, hogy ezekre felhívta a figyelmemet. Abszolút amatőr szinten írok, de akkor is mindig törekszem a jobbra. Nem tartom kizártnak, hogy eredeti formáját is meghagyva egyszer alaposan átdolgozom majd a kis Borostyán-t. 

 

Úgy emlékszem, ez volt az első szonetted, ugye?

Tizenévesen nem volt ez kis teljesítmény. Azóta rengeteget fejlődtél, és örülnék, ha újakat is hoznál ide, Lyányka!

 

Köszönöm. Igen, azóta sok minden változott. Viszont szerencsére van, ami állandó. 

Mysty Kata képe

 Közkedvelt a műfaj!

 Kincsem ez a hangulat, szívem éke:

S nem marad más, csak a tündéri béke.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Köszönöm szépen.