Ballada a lelkek piacáról

Már sokszor volt olyan,
hogy a testbe zárt fájdalom
- mint nyöszörgő folyam -
utat szakított ajkamon.

És volt - nem tagadom -,
elfeledtem szent neved.
Húzott más hatalom,
súgta, hogy gyógyít, szeret.

És volt, álltam ott,
a lelkek tömött piacán,
hol kikiáltatott:
- Itt földre szállt a Kánaán!

Szarulábú rikkancs,
fekete földön pattogott:
- Bódulj el, és szippants!
Tested most már új, nem kopott!

- A béna újra jár!
A néma megszólalthat itt!
- Az istened szamár!
Én végrehajtom dolgait!

-  Rád vár a forgatag -
tenyérből jövendől, kacsint,
- egy újabb kurta nap,
és gazdagabb leszek megint.

- Amott a mérlegen,
a lelked darabját veszik,
kis stiklikért megyen
minden a terveid szerint!

- Csalnod kell, vagy tűrnöd,
ha más melletted bűnben él,
takarja így bűn-köd
majd, ha mindenki félrenéz.

- Egyszerű - és legyint -,
csak kicsinyke lélekdarab,
s kívánságodra itt
jövőd felé új út szalad!

Míg Lelkem mérlegen,
kajánul vigyorog, fújtat.
"Ha most nem érlek el,
üdvösségem ezen múlhat..."

- Hopp, mennünk kell - remeg,
és napkelet felé kémlel -,
a felmentősereg,
épp egy imát mormol érted.

Sátort bont a piac,
kóbor lelkek jaja elhagy,
névjegyet ad, pimasz
- engem keress, ha bajban vagy.

Majd eltűnik az árny,
az ördög szolgája írta
pecsétes papírján
emberi vérből nyert tinta...

           *

Harsona jő, és szél,
a névjegyet messze fújja:
az Úr üzen, beszél,
imákkal állít az útra.

Hozzászólások

hubart képe

Nagy ötlet, nagy vers. A hívő ember belső vívódása saját törékenységével, küzdelme a külső sátáni erőkkel a hit győzelméig. Nagyon szépen felépített gondolatmenet.  Talán megkísértéssel foglalkozó rész lehetne egy kicsit rövidebb, összefogottabb.

Köszönöm Feri, fentebb hosszabban válaszoltam.


M. Karácsonyi Bea képe

Nagyon szép verset írtál. A hit fontos, de magadban is higgy.

Azt hiszem ez egy felreertelmezett dolog. Aki hisz Istenben, arról azt gondoljak, hogy egy gyenge ember ( rajta mar csak az ima segít). Pedig ez éppen az ellenkezője. A hitünk által Istennel sziklákat mozdulnak el az utunkbol, míg mások izzadva próbáljak arrébb tolni azt a követ (hisznek saját erejukben)
Azt hiszem így tudom megmagyarázni a különbséget.


Hubi megelőzött. Számomra is kicsit  "sok".

Gratulálok, igazán egyéni gondolatmenet, remek ez a  lélek-darabka.

 

Köszönöm Ágota, adtam fent egy kis magyarázatot erre a dologra.


Köszönöm Nektek.
Pont azért lett ballada, mert hosszabban kívántam foglalkozni a megkísértés elemeivel. Nem lehet elmenni a részletek felett, hiszen pont ezen a portálon fejtettem ki, hogy mi a lényeges eleme a hitnek: az, hogy próbáljuk meg egészében befogadni és cselekedni mindazt, amiről szól.
Ha rövidebbre veszem, kimarad az, hogy a kis stilkik ( hazugságok, csalások, kisebb bunocskek, ide-oda tekergozesek, elkalandozasok ) is számítanak. Hogy a lelek kis darabja ugyanolyan alku tárgya, mint az egész. Hogy az okkult kartyavetes és az egyébb ehhez hasonló mágikus misztikumokban való túra ugyanaz.

Hogy nem maga az ördög Jön a nagy szarvával, hanem egy figura, csak egy üzletember.
Hogy az ima szabadító, de az ördög szolgája meg az utolsó pillanatban is kitart, és az alkalmas pillanatban visszatér.

Számomra ebben a versben - mint ahogy a mondás is tartja - az ördög a részletekben lakozik.

És ahhoz képest, hogy hosszabb lett, az íve szépen megmaradt, gördülékeny is lett, ha vegigolvasod, nem is venni észre, hogy hosszabb ( amúgy e szoktunk a hosszabb versektől. Nincs időnk, szaladunk. Nekem kifejezetten tetszenek a hosszabb versek, tegnap pont olvasgattam ilyeneket is. Időt kell szakítanunk rá, hogy megértsük, mihez és miért szükséges akkora terjedelem - a verseim 90% 4 vagy max 6 versszakos)


lnpeters képe

Toma, ebben nagyszerű részek vannak, de szerintem is hosszú. Értem az indokaidat, mégis tömöríteném.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Én nem tudom megtenni. Nem sok ilyet írok, nekem ez egy kisebb jelenet, mint egy film, apró részletekkel. Legalábbis spirituálsi sze,pontból minden része fontos. Nekem.


14 négy rövid soros versszak. Van ezen az oldalon ennél hosszabb is. A tömörítéssel sérül a tartalom, és a folyamat, amit leír.


hubart képe

Sokadszorra elolvasva kicsit másként látom, és nem tudom, hogy melyik az a strófa, amit ki lehetne hagyni. Nyilván, Te, aki megrágtad minden szavát, miközben verssé álltak össze a gondolatok, jobban átlátod, mint aki egyszer elolvassa. Annak oka van, ha indokoltnak találod a tizennégy szakaszt. Hagyd így, mert ha rövidítenél rajta, nyilván úgy éreznéd, hogy nem lenne teljes a vers, mert valami belőle kimondatlan maradt. Nekünk pedig tisztelnünk kell a költői szándékot.

Igen. ez egy törénet, egy folyamat, fontos lépésekkel. Nem egy óra alatt született. Sőt, még két versszak is terbe volt véve. MIndenesetre fontos, mit látnak az olvasók, de ha nem látják ezeket a nüansznyi fokozatokat benne (előkészítése a történetnek, a bevezetés, a cselekmény - ami apró részletekből áll, mind mind fontos - a tetőpont majd a megoldás), akkor tulajdonképpen két eset lehetséges: a téma még soha nem érintette őket, ezért nem érzik a részletek súlyát, vagy nem szánnak időt a figyelmes olvasásra.

Én úgy olvasok itt verset, hogy szánok rá időt. Ha nincs időm vagy nem vagyok éppen befogadó lelkületben, inkább ki sem nyitom, nehogy valami félreértelmezés legyen belőle.

Ha azt mondja valaki, hogy tömöríteni kellene: tömörítse. És meglátjuk, hogy mi sérül benne (a költő szándékától eltérő módon kerül tálalásra). Ha egy lényegtelen súlytalan nyári napot írna le, valószínű, hogy két tájfestő versszakot ki lehetne nyírni. De így én nem tudom megoldani.


Most én is elolvastam - teljesen jó, egységes egész. Sehol sem sérül a folyam, elejétől a végéig gördülékeny. Sehol sem ismétli önmagát. Van itt hosszabb vers is, amiben ugyanazok a visszatérő képek vannak - csak másként megfogalmazva. És még az is gördülékent. szerintem a gördülékenységben van a kulcs. Én képes vagyok akármilyen hosszú verset elolvasni (ha nem két like között térek be ide :) és időt szánok rá, ha az a történet gördülékeny és egységes.


Érdeklődve olvastam egy alapvetően más "filós" beállítottságú költő versét. Meglepően sok a hasonló gondolat, még a más "alapok" ellenére is, úgyhogy fogadja gratulációmat, kedves Toma.

Kedves Sturmy, ne magazódjunk szerintem.
Néha meglepő, hogy a gondolatok alapja valahol megegyezik, nem igaz?
Az ember mindenképp ember marad, bármilyen alapra áll. Talán az egyiken tovább marad ember, legalább is más alapokra helyezkedés utáni tapasztalatból mondhatom ezt.
Köszönöm, minden jót Neked.


seni képe

Beleéltem magam. Köszönöm. Nagyon tetszett!! Gratulálok remek versedhez.Engem még a hossza sem zavart.

Köszönöm, Eni. Örülök neki, hogy eljutott hozzád.


Haász Irén képe

Kedves Toma, lelkiismeretesen végigolvastam a véleményeket, és ellenvéleményedet, mégis úgy érzem, nem a sorok száma, hanem valahogy a sűrűsége sok a versednek. Nekem is. Úgy érzem, amit kifejezni akarsz, azt céltudatosabban is lehetne, és attól még nem vesz el a szépsége, hanem "csattanósabbá" válik. Nem tudom másképp kifejezni...

Kedves Irén, köszönöm a véleményedet, mivel en általában 4-6 vrszk-os verseket irok, ez az egy volt, amit hosszabbra akartam venni. De nem értem mi az hogy " a sűrűsége sok". A következő sorban írod hogy céltudatosabban.
Hát, egyik versem sem elkapkodott, mind tudja a célját.
Mint írod, nem veszne el a szépsége. Az lehet, de a kifejeznivaló sérülne.