Anyám kenyere

H.Gábor Erzsébet
Anyám kenyere
 
Ébred a hajnal, lángol a Nap,
tűzszeme éget, lobban a nyár,
vérparazsában, izzik a táj,
hallgat a szél a lombok alatt.
 
Száraz a rét, s a búzamező,
kókad a termés - lesz-e kenyér,
markol-e szárat majd a tenyér?
Árad a bánat, bús temető.
 
Retteg a gazda, vár a malom -
őrli-e majd a dús magokat,
ont-e a zsákba lisztaranyat,
s enni a télen, lesz-e vajon?
 
Nagy zivatarra vágyik a föld,
innia kéne, szomja halál,
nincs kegyelem, ha kése kaszál -
sápad a barna, sárgul a zöld.
 
Jöjj mielőbb te drága eső,
oldd fel az átkot hullva reánk -
hálaimákat súgna a szánk,
kellene nedved, magra verő.
 
Boldog a lét, hol búza terem!
Sütne anyám egy nagy kenyeret,
s mind, aki éhes, egy szeletet
kapna kezéből...Áldva legyen!
 
 
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Csudaszép, ritmusos vers, ölelkező rímekkel. Sok malom vár, rostokol, sajnos nem csak szárazság idején. (a vízimalmok a kedvenceim:-) Boldog a lét, hol búza terem! Gratulálok, ölellek. :)

hzsike képe

Köszönöm szépen, Csillám.

Ölellek, szeretettel: Zsike :)

hubart képe

Áldva legyen a kenyér is, meg a kéz is, amelyik adja!  Szép versedhez szeretettel gratulálok! 

hzsike képe

Köszönöm Neked is, kedves Feri.

Szeretettel láttalak nálam. Zsike :)

Mysty Kata képe

Gyönyörűség olvasni, átélni!

Boldogan teszem!(Viszem)

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Köszönöm, drága Katám, a kedves szavakat, és a megosztást is! Nem tudom, ez a vers, most hogy került elő, még tavalyi.

Ölellek, szeretettel ma is. Zsike :)