Abszurd álom

Beküldte trex21 - 2012, szeptember 4 - 16:13

Csillogó, fekete félhomályban,
szétszórtan viharfelhők keringenek.
Neuronok szikrázó, fájdalmas tüze
gondolataim marcangolják.
Kopott arcom eltorzult,
amint sarokba vonszolta
végtelennek tűnő félelmem.
Súrlódtam a végtelennek tűnő időben.
Porladok.
Homályba vész minden, ami emlék.

Halvány, vékony réteg
az álom és a valóság közt,
amin át kéne másznom.
De vérzik a testem,
és letörtek szárnyaim.

Hozzászólások

Zajácz Edina

2012, szeptember 4 - 23:01

Soha nem fognak letörni a szárnyaid Laci, át kell másznod, csak a valóság van, te is tudod. Lépj, mert élned kell,
tudd, nem vagy egyedül.