A vén költő

 
H.Gábor Erzsébet
A vén költő
 
Távolba réved vén szeme,
a múltba vissza, messzire -
nincs néki itt már senkije,
jajongva száll a szélzene.
 
Szárad a széna, illatol,
fűszeres nyárvég, méz csorog,
tenger az emlék, háborog,
árja a szívén áthatol.
 
Izzad a kéz, a toll megáll,
szája szeglete megremeg,
sajog a seb, mert nem heged -
fáj ez a lángos szőke nyár! 
 
Az asszony volt a mindene;
múzsája, és még az ma is -
látja még egyszer, abba' hisz,
s lelke egy lehet majd vele.
 
(Versemet, ez a csodás kép ihlette! )
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szép, igazán remekül illik vers a képhez. Gratulálok! :)

hzsike képe

Köszönöm, Csillám, ölellek. :)

Mysty Kata képe

 Szeretem ezeket az ihletéseket,tökéletes élményt adsz!!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Köszönöm szépen, drága Katám.

Ölelésem. :)

Koránkelő képe

Szép! Valóban jó a kép is. Gratulálok! Üdv: Robi

hzsike képe

Köszönöm Neked is, kedves Robi. :)

Zsike :)

hubart képe

Szép versed engem is magával ragadott. :) Gratulálok!

hzsike képe

Köszönöm, kedves Feri. Ölellek.

Zsike :)

Haász Irén képe

Vajon ki festette..? Remekül illik szép versedhez, nem csoda, ha erről írtad. Azt hiszem, valami amerikai pillanatkép lehet, még a múlt század elejéről, vagy a polgárháborúból...

hzsike képe

Sajnos nem tudom kinek a munkája, de ahogy megpillantottam a képet, azonnal jött a vers. :) Nagyon megtetszett. Igazad lehet, drága Irénkém, a korral, a hellyel kapcsolatosan.

Ölellek.Zsike :)