A pusztító ár

H.Gábor Erzsébet
A pusztító ár
 
A zord folyónak árja már -
akár az éhes dögmadár,
felfalna mindent, oly mohó,
gyilkos, törvénnyel harcoló,
kitörni vágyó vad kohó.
 
Gátakat szaggat, átszeli,
parttalansága bábeli,
aljat, szemetet felkotor -
sorsom ladikja elsodor,
gyógyírt sebemre nem hozol.

Hozzászólások

Csilla képe

Hömpölygő a versed is, Zsike, és tetszik a hasonlat az elején. :) 

hzsike képe

Köszönöm szépen, Csillám. :)

hubart képe

Gyönyörűszép dallamos vers! Viszem a gyógyírt! :))

hzsike képe

Köszönöm szépen, Feri! Várom! :))

Koránkelő képe

Szép, dallamos vers! Örömmel olvastam. Üdv: Robi

hzsike képe

Köszönöm Neked is, kedves Robi. :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Én csak gyógymasszázst tudnék felajánlani, gyógyírként...szép vers, köszönöm.

Erzsike

hzsike képe

:))) Köszönöm, Erzsikém, az se esne rosszul... :)))