A pacsirta

Beküldte hzsike - 2015, május 6 - 19:51
H.Gábor Erzsébet
A pacsirta
 
A kis pacsirta úgy dalolt,
hogy szíve majdnem megszakadt,
a hangja vígan áramolt
a dús mezőn, s a fák alatt;
 
majd lágyan, mint a déli szél,
csak szállt magasra egyre fel -
az öröm mindig égig ér,
mikor a lélek ünnepel.
 
A varjú ült, s csak nézte őt,
vágyón hallgatva énekét,
s a nyirkos nyári délelőtt,
dühöngve rázta vén fejét.
 
Figyelme szimpla érdek volt -
trillázni tudni úgy akart,
károgott, dúlt, a vére forrt,
csapkodó szárnya port kavart.
 
Miért van az, hogy két madár,
ennyire más, és más legyen?
Egyiknek égi manna jár,
másik meg száraz "sást " egyen?
 
Kegy ez a szűzi tiszta hang -
nem úgy az érdes varjúkár!
Kinek az égi kisharang,
kinek a fránya, fals dukál.
 

Hozzászólások

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2015, május 6 - 22:44

Gratulálok, kedves Zsike! Tetszik ez a madár-mese.

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

hzsike képe

hzsike

2015, május 7 - 07:35

Köszönöm szépen, kedves Hespera. Örülök, hogy tetszett.

Szeretettel:Zsike :)

hubart képe

hubart

2015, május 7 - 09:36

Nagyon szépen szól a dalos pacsirtád, kedves Zsike! :) Gratulálok tartalomhoz, formához egyaránt! :)

hzsike képe

hzsike

2015, május 7 - 16:25

Neked is köszönöm, kedves Feri. :) Örömmel láttalak nálam.

Zsike :)

Haász Irén képe

Haász Irén

2015, május 7 - 16:52

Remek rímekkel, megint szépen daloltál, kedves Zsikém!

hzsike képe

hzsike

2015, május 7 - 17:23

Köszönöm szépen, kedves Irénkém. Ölellek,szeretettel:Zsike :)