'56
‘56
Föllázadt egyszerre Buda,
föllázadt testvére Pest:
"A népünknek újra lesz hazája;
magyar lesz végre Budapest!”.
Nem féltek a túlerőtől
vagy attól, hogy jött ezer tank.
A szovjetek bezzeg: vad a tűztől;
Tőlünk úgy megriadtak.
A tízéves iskolások hátán
nem táska, géppuska volt.
És az, hogy akit eltaláltál
hány éves nem számított.
Bár fölháborodott a világ,
tétlenül szemlélte csak:
Azt hogy egy meggyalázott ország,
a zsarnokság arcára csap.
Zengett a himnusz az utcán.
Énekelt, ki magyar volt.
S a Rákosi-címer helyén immár
a fényesség áthatolt.
Nincs olyan csillag az égen
S nem lesz több olyan szobor,
amelyet, - ha ragyog vörösségben -
a magyar nép el nem tipor.
Hálával tartozunk Néktek,
Ti hűséges, hős magyarok;
Hisz éltetek reánk szenteltétek:
S mi így: lehetünk szabadok.
Hozzászólások
hubart
2016, október 30 - 10:09
Permalink
Kedves Stef!Gondolom, hogy
Kedves Stef!
Gondolom, hogy ezt a verset az Avanti ragazzi di Buda induló mintájára fabrikáltad, ami nem baj, bár a saját ötlet alapján írt vers nagyobb súllyal esik a latba. A tartalom jó, a szöveg kellően lendületes, bár néhol érezni rajta némi erőlködést. Mint középiskolás diáknak, azt tudnám tanácsolni, hogy ha kötött verset írsz, akkor jobban figyelj a formára, elsősorban a ritmusra és a rímekre. A neten sok verstannal foglalkozó anyagot találsz, azokat érdemes alaposan áttanulmányozni. Jó munkát kívánunk Neked, és ha valamiben segíthetünk, fordulj hozzánk bizalommal