...És mégis
Beküldte hzsike - 2013, június 24 - 07:52
…És mégis belehalunk újra meg újra,
részegült hullámba
kéjjel fuldokolva,
viharvert hajóként lelkünk terhe alatt,
érzék, s ész harca ez,
s mindig fölül marad
teremtő ösztönünk őrjítő éjszakán,
csókok tengerében,
vad habok taraján.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2013, június 24 - 09:31
Permalink
Kedves Zsike! Ez a versed,
Kedves Zsike!
Ez a versed, Zsikésebb mint a másik, nagyon tetszett.
Szeretettel Dyona
hzsike
2013, június 24 - 17:42
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Dyona.
Azt mondják, hogy a "jegyeim" felismerhetőek szinte minden versemben. Nos, nem tudom, hogy ez jó, avagy nem, de, hogy valamilyen formában mindig ott vagyok a versben, az biztos. :)
Szeretettel fogadtalak:Zsike:)
ChristinaNadale
2013, június 24 - 10:03
Permalink
Erő van a versdben, és
Erő van a versdben, és szépség! Gratulálok, kedves Zsike! :)
hzsike
2013, június 24 - 17:44
Permalink
Köszönöm szépen, Neked is,
Köszönöm szépen, Neked is, Krisztinám!
Szeretettel:Zsike:)
barnaby
2013, június 24 - 12:46
Permalink
...Igen, mindig belehalunk
...Igen, mindig belehalunk egy picit, kedves Zsike...szeretettel gratulálok versedhez.Szép napot neked:B:)
hzsike
2013, június 24 - 17:45
Permalink
...anélkül mit is érne az
...anélkül mit is érne az egész, nem igaz, kedves Barna?
Szeretettel fogadtalak itt is, köszönöm, hogy eljöttél.
Zsike:)
M. Karácsonyi Bea
2013, június 24 - 14:22
Permalink
Ily halált adj
Ily halált adj Istenem.:)
Nagyon szép!
hzsike
2013, június 24 - 17:47
Permalink
De jót nevettem, Sea! Aztán
De jót nevettem, Sea! Aztán rájöttem, hogy nem is olyan rossz kívánság ez! :)))
Örülök Neked.
Ölellek:Zsike:)