A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka

Batyuba kötve múltam

Beküldte Márkus László - 2015, október 14 - 17:55
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
 
Összesöpörtem és batyuba kötöttem 
múltam emlékeit.
Bár tiritarka darabkái 
nem foglaltak sok helyet, 
de kísérteni visszajártak.
Nincs rájuk már semmi szükség.
Új selyemzsinórt 

Vízió

Beküldte Márkus László - 2015, október 14 - 17:47
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
Lelkem prizmája elemeire bontva 
vetíti ki lényem rezdüléseit. 
Feltárta  jövőm apró szegmenseit, 
ahol rőt szakállú manók sündörögnek, 
pici szegekkel cimkéket ütnek fel 
homloklebenyemre, mágikus szavakat 
mormolnak szüntelen, meg nem állva.
Sikoltani sem tudok, rőt szemű gébics 
tövissel öltögeti cserepes  ajkaim,
sóhajnak sem hagyva helyet,
és poros csilléjükben sötét alagútba tolnak,

Őspáfrány

Beküldte kobzos - 2015, október 2 - 15:14
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka

 

Őspáfrány nyoma a szénné lett éjben,
anyagba lepréselt örök pillanat,
hívd elő tűzzel, hogy gyémánttá égjen
a rég halott csillagok fénye alatt.
 
Úgy ölelj, látod, beérem kevéssel,
hogy eggyé légy velem, mint örök anyag,
amit az idő önmagába présel,
amikor véget ér és körbeszalad.

 

Akire örökké várnék

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, szeptember 6 - 14:17
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
A Nap már nem vetít szobám falára,
sejtelmesen mozgó, furcsa sávokat.
Kertembe az ősz még ma  belátogat,
s egy tücsök rázendít hősi dalára.
 
Alig hallhatóan ketyeg az óra,
csak aprókat moccan édes álmában.
Holdanyánk arca oly bájos, ártatlan,
s csendesen belelép az égi tóba.
 
Ablakon bekúszó éjjeli árnyék,
kedvenc fotelembe fészkeli magát.
Elképzelt kedvesem saját csillagát
keresem, akire örökké várnék.
 

Az avarban

Beküldte Csilla - 2015, augusztus 31 - 17:17
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Léptem alatt hullámzó avar zizeg,
kígyó szisszen, számító álma rideg,
felismerem, maró kedvesség bája,
kétes útját, ahogy pompásan szántja
 
felröppennek levélszínek, fonákok,
körém bújnak, búgnak, titok szivárog;
gyorsan fordít kedvükön szél járása,
lesznek gyenge hóbortok új gárdája.
 
Ébren lévők, egy és közös világunk,
egymásra kell e zsongásban vigyáznunk! 
A sziszegőt alvók hada kísérje,
bár megmarhat, hatástalan a mérge!

"A társas lét nehéz,..."

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, augusztus 23 - 20:49
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
... mert látszólag nem követ semmilyen meghatározott sémát"
(Therese Joliffe)
 
 
Varázslétezések:
idegen életek.
Apa, anya: idegenek.
Apa, anya: szavak.
A szó nehéz.
Banán, tehén, ember:
az ember beszél.
 
Varázslétezések:
zavaró zörejek.
Fáj a csengő,
ha remeg.
Fáj a tekintet,
ha rád vetem.
Furán nézel.
Ki az idegen?
 
Varázslétezések:

Hiány

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, augusztus 23 - 20:26
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Vállkendősen
közeleg a hajnal.
Pír nélküli a pirkadat.
Az aszfalton
fény-melír szalad.
 
Ha nem vagy itt,
didereg a reggel.
Szikkadt a kávé.
Keserű a zsemle.
 
A lépcsőház kong
a lépteim alatt.
Borzongok, akár
a nedves tűzfalak.

Élet-út

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, augusztus 23 - 20:10
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Mint régi filmen a karcolások
múltat idéző csíkjai,
csévélődnek alá napok,
tekercsünkön a celluloid
egyre fogy.
 
Homokszem került a gépezetbe,
könyörtelen nyoma megmarad,
sérülünk, akár porszemtől
a filmszalag.
 
A lélekhegek ragasztása
nem hagy csak kedély-nyomot.
A működés már nem hibátlan,
a gépész néha felzokog.
 
Perforálódunk törött orsón.
Mögöttünk marad:

Létörvényben

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, augusztus 22 - 19:08
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
Létörvényben
 
Mint az almárium alján
feledett szerelmes levél,
oly egyedül vagyok én is.
 
Valami vonz a mélybe le,
beszippantja bús lelkemet,
s rám nevet a gyehennaszáj.
 
Hittelen heteim után
a feledés sárfolyama,
talán éjjel már eltemet. 
 
Létörvényem elcserélném,
valami száraz szigetre,
hisz jobb a szilárd talajon.
 
S, ha valaha végül buknék
egy jókorát, nem vinnék mást

Így nélküled

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, július 30 - 18:50
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Fojtogat a magány,
így nélküled anyám.
Fakulnak a képek,
szívem belső falán.
 
Mosolyod vonalát
keresem odaát;
csak halványan látom,
de lelkem odalát. 
 
Elárvult kertedben,
már madár se rebben.
Életem boldog volt,
mert veled lehettem.

Egy epizód (Öcsémhez)

Beküldte dombymelania - 2015, július 25 - 14:18
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
Sütött a nap, ragyogott a kék ég,
A kórházparkban nyílt az ibolya,
S az apró százszorszép. Mintha nem tél,
Hanem rügyfakasztó tavasz lett volna.
 
Csokrot kötöttem s felvittem Neked,
hogy örülj és lásd a megújulást,
s akard tovább élni az életed!
Füledbe súgtam hát: "Kelj fel és járj!"
 
Hogy járhattál volna, én ostoba!
Hiszen egész napra ágyhoz láncolt
Az infúzió, a napi program.
 
 
Sűrűn elnyomott a jótékony álom,

Szitakötők

Beküldte dombymelania - 2015, július 25 - 14:13
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka

Láttam légben, láttam vízen
táncolni a nap fényében.
Láttam őket párra lelni,
szellő hátán ölelkezni,
megpihenni sás levelén,
kortyolgatni patak vizét.
Láttam kékben, láttam zöldben,
mint kergették egymást bőszen,
két pár szárnyuk miként rezgett,
szivárványként színesedett.
Táncukat ők egyre járták,
nászukat ők egyre szállták,
virágok közt megpihentek,
a szitakötők így repdestek.

Haragos város

Beküldte kékszem - 2015, június 22 - 15:42
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
Haragos város
 
Az idő ragyogásából hívlak elő,
a Meszesen keresztül érkezel,
megállsz, megtelepszel
a völgyben.
Magadra nézel, s amit látsz,
nem hasonlít hozzád.
Másik arc néz vissza rád,
amilyennek akar, olyannak lát.
Úgy érzed, Bábel tornya ez,
és könnybe lábad a szemed.
Micsoda változás!
A nyelvet nem érted,
nem érti a fa, a patak,
nem értik a kismadarak,
pedig de régen itt vannak!

A szűzleány éneke

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, június 16 - 13:51
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
Fehérlő csillagok oltalma alatt
pelyhedző éji csend kísér utamon,
lábam nyomán izzó tűzvirág fakad.
 
Hajam hálója aranyló zuhatag, 
jótékonyan rejti halovány arcom,
vesztembe önként indulok hallgatag.
 
Delejes szemekkel varázsló forog,
dobok ütemére dobban a szívem,
népemre nyugalmas éveket hozok.
 
Síró széllel hagyom hátra álmomat,
s bátran állva a tűzhányó peremén
leszek szűzként a legszentebb áldozat.

Megint egy május...

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, június 10 - 19:19
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
 
Megint egy május múlt el nélküled,
könnyektől terhes fellegek úsznak
bánatom egén, s végül a csúfak
lelkembe öntik  gyilkos mérgüket.
 
Én nem küzdök már régen ellened,
bár néha még , mint nyáresti csillag
föntről rám nevetsz, boldogan villan,
ringat a fényed, örök szerelmed.
 
Egy nap az Isten majd magához int,
s tán veled fénylek, de addig mélyen
őssejtjeimben őrizlek téged,
mint tűzopálkő a vöröslő színt.
 

Oldalak