A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja

Maglódi tél

Beküldte TZ Tóth Zoltán - 2019, május 13 - 23:23
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Sápad a fényben a Maglódi templom,
Kong a harangja, a távolból hallom,
Megvan az éle a vének szavának,
Tél a szerelme a meleg kabátnak.
 
Harmatból sarjad dérnek virága,
Fagyos fehérben a télnek világa,
Dermed a vágy, elfagy a szó,
Remény csupán az útravaló.
 
Fakó lett a tükre a valaha kék égnek,
Füst fedi el, amint heves tüzek égnek,
Melengetve a ház nagy és apró népét,
Kemence emészti az öreg fa törzsét.
 

Üzenet az éjszakában

Beküldte Edita - 2019, március 30 - 12:32
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
Bolyongok az éjszakában,
nem találom helyemet.
 
Felkavar egy furcsa érzés,
üzenetem érkezett.
 
Megcsillanó égbolt tárul,
hullámzik a színpada.
 
Felhőfüggönyt szétgombolja
kósza szél fuvallata.
 
Csillagbetűk aranyozva,
nekem szól az üzenet,
 
Könnyes szemmel elolvasom,
hideg fut át testemen.
 
Villám cikáz játszadozva,
csillagbetűk fénylenek.
 

A birodalmár irodalmár

Beküldte Fantimora - 2019, március 28 - 07:37
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Tudom, hogy most nem érted még, miről szól a fáma,
Támaszkodj hát nyugodtan csak az én logikámra.
S amíg mindent összerakok, kérlek, maradj csendben,
Mert a kusza sorok között rendet kell még tennem.
 
Szóval ez az irodalmár olyan birodalmár,
Ki csupán egy pennaheggyel birodalmat formál.
Úgy trónol a szavak fölött, mintha mágus lenne,
s csakis akkor uralkodik, ha öröme van benne. 
 
Birodalma négy határát betűsereg védi,

Kitakaró

Beküldte joemetrum - 2019, március 24 - 18:46
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Sohasem intenék csendre
madarat, békát, tücsköt.
Gyermekek felnőtt értelme
túlszáll a zsivaj fölött.
 
Sosem állnék ki párbajra
azzal, ki szövetséges.
Lappangó vágyak lármája
titkos perceket élvez.
 
Hűséges, kölcsönös törvényt
örök időkre hoztuk,
évgyűrűnk olyan szegélyt ért,
ahol a múltra több jut.
 
Sohasem inteném csendre
szerelmem gyenge hangját.
Titkaink' tavaszi este

Bennünk lélegzik...

Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, március 11 - 15:22
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Ha félnék, vagy félnél ezen az úton,
te vigyázz rám, s én a kezemet nyújtom.
Fényhez és sötéthez alkalmazkodom
itt, ahol talán próbaidőm töltöm
ebben az állandó ismétlődésben.
Megküzdésem e kócolt életösztön,
kötöm, bogozom tiltakozásképpen,

Hiány

Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, március 11 - 15:18
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Tarka öltéseid között
oly észrevétlenül fáradt el az idő,
a súly alatt felnyögött tehetetlenül.
Magára maradt az addig még lüktető,
s csendessé vált így árván, őrizetlenül...
majd átlépett álmod fölött
az utolsó pillanat,
s fel máshol ébredtél.

Fekete szobában meghalni (Édesapám emlékére...)

Beküldte Emese - 2019, március 7 - 11:53
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Fekete, komor, elhagyott szobában
szorong a lelked. Betegen, halványan
harcol a múlttal, s szembenéz magaddal...
Már a szokott valóság sem marasztal. 
 
Fekete, csüggedt, néptelen szobában,
agyban emlékek hevernek kopáran,
készülsz egy kaput egyedül kinyitni,
halál küszöbét  magadban átlépni.
 
Üres szobában halni magányosan,
sötét éjjelen temetkezni múltban,
magányos perceket pakolni sorba,
porból vétettél, visszatérni porba.

Altató

Beküldte Emese - 2019, március 6 - 20:20
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Éjszaka fénye
csurran a földre,
halovány kékje
folyik fölötte.
Szétárad rajtad 
megnémult csöndem,
előttem fényed,
a köd mögöttem.
Ringat a szellő,
simítja lelkem,
altatja felhő
az én szerelmem.
Végtelen csókod
felrepít mennybe,
csillagos álmod
zár az ölembe.
 

Valami szépet

Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, március 6 - 19:59
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Úgy tudtál a világhoz nyúlni,
hogy majd mindenről te juss eszembe,
itt belül éldegélj majd ezentúl,
mintha ez így rendben lenne.
Itt legyél az illatokban,
vagy ahogy az ablakon
bekúszik a fény,
és hogy még itt vagy, azt álmodjam,
és vársz a bőrkanapén…,
s hogy ami volt, mind megbánjuk,
csak a kérdések...,
azok ne lennének,
de majd válaszolok rájuk,
és helyetted találok ki
valami szépet.
 

Elszáll a szó

Beküldte Aranyosi Ervin - 2019, február 28 - 00:16
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Ha imádkozol, magadban beszélsz,
saját lelkedben Istenedhez érsz.
Hidd el, a válasz, majd tőle érkezik,
– e kapcsolat örökké létezik.
 
Ha jó szíved másoknak adni kész,
szeretettel sok szép érzést cserélsz,
nem idegennek, saját magadnak adsz,
Isten szép útján, a fény felé haladsz.
 
Mindaz, mit adsz, hálává alakul,
áldásként egyszer fejedre visszahull.
Mind, amit elvetsz, egyszer learatod,
elkerül tőled, de sosem marad ott.

Szép nyomokat hagyni

Beküldte Aranyosi Ervin - 2019, február 28 - 00:03
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Üres kézzel jövünk erre a világra,
s itt aztán szert teszünk birtoklási vágyra.
Mindenből akarunk sajátot magunknak,
ez adja alapját sok kapcsolatunknak.
 
Ember és ember közt a rangsort az adja,
kinek a vagyona másét meghaladja,
az különb másoknál, s egyre többet ér el,
s gyakran rendelkezik mások életével.
 
Sokan úgy gondolják, csupán egyszer élünk,
s ha ebben a létben elveszünk, mert félünk,
ha tárgyakat gyűjtünk boldogságra vágyva,

Fáradt rög fölött

Beküldte joemetrum - 2019, február 22 - 17:33
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Gondolat-csendben rezgő gyertyafény.
Kik voltak ők? No és ki vagyok én?
Nem távoli sors, vérbeli regény
koszorú alatt: elnémult remény.
 
Emlékezem, sántít hasonlatom,
nem sorsukat, de őket siratom,
mégis jogos a gyenge párhuzam,
kérdés: Hogy élsz, hogy éltek, nagyfiam,
 
hogy vannak ők, csengő hangon szólók,
utánunk versengő létben futók?...
A párbeszéd csak képzeletben szól,
emlékező szív mibennünk dobol.
 

Szeretnék

Beküldte Emese - 2019, február 17 - 14:23
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Szeretnék szeretni valakit, 
aki bántott és arcul csapott,
mikor rajongó szívem elhitt
minden pillanatot.
 
Szeretnék ölelni valakit,
valakit, aki sosem akart.
Elhagyott szívűt, ki álmaim 
tengerén volt a part.
 
Szeretnék áldani vak hitet,
életet, mit bárhogy rohamoz
ezerkarú, mosolygó végzet,
akkor sem lesz gonosz. 

Nézd a csendet

Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, január 11 - 19:02
A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja
 
Nézd az erdőt, nézd a fákat,
a zaj tisztásán ül a csend,
belénk olvad, onnan árad,
csak a szívre figyel, odabent. 
 
Nézd a tágas némaságot,
eső zörget, felhő dalol,
a semmiben megtalálod,
és látod, ahogy föléd hajol. 
 
Nem sietek, beszélgessünk,
a nihillel körbevéve,
világ ordít el mellettünk,
bele… a süket messzeségbe. 
 
Nézd az erdőt, nézd a fákat,
szólok, ha majd elfáradok,

Oldalak