Érettségi

Aprócska voltál valaha,

S egy felejthetetlen napon,

Egy szép, szeszélyes tavaszon

Először sétáltunk haza.

Madár röppent virágos ágra,

S Te mózeskosárból néztél

A világra.

———

Sokat sétálgattam Veled,

A nyakamba ültettelek,

Néhány meghitt kis éven át

Beragyogtad a vén szobát,

Volt vidám lárma,

Meglepetés,

Móka;

S Te voltál a leghuncutabb

Kis ördögfióka.

——–

Vidáman nevetett a Nap le Rád,