VAKVÁGÁNY A VÉGTELENBE

 

Az égi pályaudvart betemették

a forgalomból kivont galaxisok.

Itt-ott tekergett bennük némi festék,

fogyó fényként nyelték hatalmas sírok.

 

Egyszemélyes pullmanfülkék az esték,

képernyőn szűrődik egy-egy halk szitok:

-Dezsavű ,de csak a jegyet keresték,

a kalauznak már semmi nem titok.

 

Emlékek futnak, a film is megszakad.

Kopogás, majd egy hang szól, hogy -Nem szabad!

Az idő a semmi jegyén hagy lyukat.

 

Nincs már Orion, hol Nagy Kutya ugat,

sem állítható kar, meleg vagy hideg,

Teremtőt játszik egy tétova ideg.

Hozzászólások

lnpeters képe

Hopp!

Kitűnő szonett!

Pete László Miklós (L. N. Peters)