George Coșbuc: Anyám

Saját fordításom
 
A gyors vizeknek habja forr,
a zúgó hangja rávall,
a nyírkos estben nyárfasor
felel rá bús dalával. 
Ösvények kócos hajlatán
malomhoz érni éppen,
ott látlak édes jó anyám
a házikód ölében.
 
Lám, fonsz a rokkán. Szüntelen 
pattog, ropogva lángol
pár gally a régi tűzhelyen
a romlatag palánkból. 
A tűz időnként nyög, morog,
vagy ellobbanni készül,
a falra itt-ott fény csorog,
majd újra árny sötétül.
 
Melletted ül két kishúgom, 
és mind a kettő ott fon, 
apátlan árvák, ó, tudom, 
és György fiad sincs otthon. 
Az egyikük a griffmadár
tündérmeséjét mondja, 
te hallgatsz, ám nem arra jár 
a szíved gyötrő gondja. 
 
A kócfonál gyakran szakad, 
nem hagy nyugodni gondod,
ábrándok közt töröd magad,  
a szót suttogva mondod.
Orsód leejti most kezed,
a szál lebomlik félig,
csak nézed, ám fel nem veszed, 
a lányok ezt nem értik.
 
Ó, nem, kételyre nincs okod!
Az ablakodhoz lépve
az éjsötétet bámulod, 
de nem jön semmi képbe.
„Mit látsz?”– a lányka kérdezi.
„Ó, semmit… Minden rendben!”
S a szót a szenvedés fedi, 
mint kinn a cinteremben. 
 
És később innen folytatod, 
szintén lehajtott fővel: 
„Úgy érzem én, hogy meghalok, 
nem bírom már erővel!
Hogy kit sejtettem én vakon? 
a bátyátokat, persze…
Hogy ő motoz az ablakon, 
az ujjával megverve. 
 
De tévedtem, mert nem jön el, 
reményeimnek sarja, 
és érzem én, a vég közel, 
az Isten így akarja!
A sors kegyelme szertelen, 
talán meg is van írva, 
hogy ő már nem lesz itt velem, 
ha testem száll a sírba.” 
 
Kinn fúj a szél, borult az ég, 
az éj nyugalmat mímel, 
a lányaid alusznak rég, 
s te ülsz kifosztott szívvel;
a tűzhely mellett sírdogálsz, 
hűtlen fiad oly távol, 
s az álom szárnyán hozzám szállsz,
a messzi éjszakából.
 
 
És az eredeti: 
 
George Coșbuc: Mama
 
În vaduri ape repezi curg
Și vuiet dau în cale,
Iar plopi în umedul amurg
Doinesc eterna jale.
Pe malul apei se-mpletesc
Cărări ce duc la moară
Acolo mamă te zăresc,
Pe tine-ntr-o căscioară!
 
Tu torci. Pe vatra veche ard,
Pocnind din vreme-n vreme,
Trei vreascuri rupte dintr-un gard.
Iar flacăra lor geme:
Clipește-abia din când în când
Cu stingerea-n bătaie,
Lumini cu umbre-amestecând
Prin colțuri de odaie.
 
Cu tine două fete stau
Și torc în rând cu tine;
Sunt încă mici și tată n-au
Și George nu mai vine.
Un basm cu pajuri și cu zmei
Începe-acum o fată,
Tu taci ș-asculți povestea ei
Și stai îngândurată.
 
Și firul tău se rupe des,
Căci gânduri te frământă.
Spui șoapte fără de-nțeles,
Și ochii tăi stau țântă.
Scapi fusul jos; nimic nu zici
Când fusul se desfiră...
Te uiți la el și nu-l ridici,
Și fetele se miră.
 
...O, nu! Nu-i drept să te-ndoiești!
La geam tu sari deodată,
Prin noapte-afară lung privești
Ce vezi? întreab-o fată.
Nimic... Mi s-a părut așa!
Și jalea te răpune,
Și fiecare vorbă-a ta
E plâns de-ngropăciune.
 
Într-un târziu, neridicând
De jos a ta privire:
Eu simt că voi muri-n curând,
Că nu-mi mai sunt în fire...
Mai știu și eu la ce gândeam?
Aveți și voi un frate...
Mi s-a părut c-aud la geam
Cu degetul cum bate.
 
Dar n-a fost el!... Să-l văd venind,
Aș mai trăi o viață.
E dus, și voi muri dorind
Să-l văd o dată-n față.
Așa vrea poate Dumnezeu,
Așa mi-e datul sorții,
Să n-am eu pe băiatul meu
La cap, în ceasul morții!
 
Afară-i vânt și e-nnorat,
Și noaptea e târzie;
Copilele ți s-au culcat
Tu, inimă pustie,
Stai tot la vatră-ncet plângând:
E dus și nu mai vine!
Ș-adormi târziu cu mine-n gând
Ca să visezi de mine!
 
 
 

 

Hozzászólások

hzsike képe

Megérintően szép vers. Igazi versélmény volt.

Gratulálok a fordításhoz! :)

hubart képe

Köszönöm szépen, drága Zsike!  :) 

Csilla képe

Nagyon remek lett! Szépen tartottad a ritmust és a tartalmat is szépen áthoztad, gratulálok! :)

(A 2. strófa utolsó sora biccen, majd újra elsötétül? Habár az el igekötő már szerepel abban a vsz.-ban)
 

hubart képe

Köszönöm, drága Csilla! :) 

No, az valahogy elkerülte a figyelmemet, de jó, hogy szóltál. Javítottam: majd újra árny sötétül. 

Kankalin képe

Kedves Feri, gyönyörű verset hoztál. Milyen jó, hogy lefordítottad, hiszen eredeti nyelven nem ismerhettem volna meg.
Köszönöm az élményt! :)

hubart képe

Ha az ember fiának nincs ihlete, de van késztetése verset írni, akkor kapóra jön a fordítás! :) Cosbucot még a gimnáziumban megszerettem,  s most úgy gondoltam, itt az ideje, hogy megmutassam  a román nyelvet nem ismerőknek is a lírája szépségeit. Több versét is lefordítottam már, de másokét is. 

Köszönöm szavaidat, kedves Kankalin!

lnpeters képe

Nem értem az eredetit. A fordítás - mint vers - csodálatos. Gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönöm szépen, Lacikám! 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Remek munka, Feri...

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsike! :)