Brilljegekbe vésve

Nézd, a hegytető felöltözött! Subája hópalást,
tollfehér, puhára varrta néki Télanyó.
Végre megpihenni s álmodozni volna jó!
Rőzse lángja ég, a kis szobát a béke járja át.

Hegygerincen árva fák merednek égre felfelé.
Semmi nincs. A fészek ágra fagyva, holt a táj,
kardra tűz a durva szél, a csipkedése fáj.
Hó borítja már a háznak udvarát a kert felé.

Jó ma, Kedves, így, ölelve ülni itt a tűz előtt,
tudni - csókra várva - lázas ajkad óhaját,
s vágyba elmerülni álmodón. De szép e délelőtt!

Brilljegekbe vési szél süvítve sóhaját,
s táncra kérve Télleány hevét, cibálva vén fenyőt,
büszke városunkra szórja szűzi porhavát.