Nagygyörgy Erzsébet blogja

Gyere szerelem,

te bolondos vén mágus.

Földnek rugója.

Keleti széllel jött a hajnal,

légies volt, mint egy angyal.

Teher alatt roskadozok, 

mert rám dőlt a fájdalom.

Messziről kiált e bélyeg,

s itt ragadt már végleg.

Teher alatt roskadozok,

nem adhatom  másnak.

Foltos lelkem ki se mosom, 

viselni is magam fogom.

Milyen a szerelem, megmondjátok.

Édes-bús érzés, vagy valami átok?

Szívemet megfogtad, raboddá tetted,

Varázstükör díszíti a szobámat,

aki belenéz különös dolgokat láthat.

Lelhet  benne bűnöst, bűnhődőt,

Versekkel űzött

regényes leányálom.

Hiú ábrándok.