Mysty Kata blogja

Mysty Kata
Minden virág

Minden virág beszél,
Dalt komponál, zenész,
Mint "legszebbik" művész,
"Árulja is művét!"

- Szegfű, rózsa, nárcisz,
színe sose számít...
Szála kettő, három,
A nagy Ő-től várod!

Szív a szívért áldoz,
Fentről mennyet lehoz,
Virágnyelven közli,
szívét is kiönti...

Az fűzi őt hozzád,
- mind tiszta szó , - fond át!
Tegyél rá egy masnit,
Füle lehet "tapsi!"

Ma fordult az év, akkor a világ,
Velünk örült sok, jó, s igaz barát,
Igenelt május, zengett rá imánk,
Házasok leszünk mi már ezután.
Életünk végéig együtt lehetünk,
Ha lehet, tovább is, mindig együtt .
Köszönöm, igen, de az érzés kevés,
a liliom illata elmondja miért...
Kezembe tetted, életemért
Életedet, ami oly sokat ér!
Májusom, minden , minden oly szép!
Éppen most, orgonanyílás idején ...

Mysty Kata
Házasok leszünk
1976.máj.08.

Május, május,
messzi ne fuss,
Csupa virág,
minden faág.
 
Tele a hárs,
bükk és a nyár
Illat árad
orrba, szájba.
 
Május, május
virág az út..
Akácillat...
El,elringat
 
Énekszólam, szórva szórja...
Mint nótafa fújja, fújja...
 
Illat bálján minden virág,
mint egy király trónját bírván!
 
Szép vagy május ki- kitárulsz,
Gyönyört árulsz, s mi megállunk.
 
 
 

Csendvirág


Igazán hallhatóbb lesz a tavasz....
Ahogy az erdőben jársz , s haladsz,
Kicsit beljebb, beljebb egy araszt!
Ágról ágra dallam száll, 
s te fenn' nem akadsz...
Cserébe csendben maradsz,
Hagjegyekbe bújtatod magad,
Csendvirág virul egy bokor alatt.

Mysty Kata : Hattyúdal-féle


Harmatfriss még minden
örömöm,
Torkomon végső dalom
köszörülöm,
Tovatűnt idő lábnyomán
járok,
Betakarja hant gyönyörű
világom.

Nyílik az orgona,
Május lép a trónra,
Madár és fióka,
Virul , mint nap csókja.

Liluló ének zeng,
Illat'a széllel leng,
Göndör báj, óh , de szép!
Királynőnk lepkék.

Ural most szerelmet,
Uralja szívünket,
Látvány és lélegzet.
Szépség, tűz, élvezet.

Nyílik az orgona,
Engem vársz alatta.
Illatát , ha átadod,
Ittas lesz Ámorod.

Virágzó május

Virágzó május, gyere!
Kelő nap, mint a lepke ,
Hullámzik színezüstje ...
Aranylik minden este.

Mysty Kata
Orgonacsokor a zongorán

Egy kép ,
A képed - felidéz,
- Téged,
Visszahozza a múltat,
Elég ahhoz, hogy boldoggá tégy,
hogy igám legyen könnyed'ébb,
aztán jöhet a könnyű éj!
Álmod legyen könnyű ,
s szép!
Szárnyalhass oly könnyedén!
Fölöttem mint csillag égsz,
az ég borotvahab fellegén...
Mögötte Napként is Te égsz.
 

Halvány sárga rózsa

Halvány sárga rózsa, mintha lelke volna,
anyukámról szólna, mandalába róva.

Kedvenc virága volt, magát látta benne,
sápad, hervad aki, nagyon sokat szenved.

Kedvenc virága volt, magát látta benne,
sárguló színében önmagát kereste.

(Egy) boldog óra lesben, kedvesét kereste.
Földi jóból kis részt, az egészt .feledve...

Vendég csak az öröm, ritkán kopog, köszön.
Halvány sárga rózsa, "Leg "a rózsák között.

Olyan kék ma az ég,
Rózsát fest a Remény,
A napba nézve ég,
A máért, (és )holnapért.

Fényesebb most az éj,
A csillag mind ledér,
Levetve mindenét...
Böjtöl és jót ígér.

Oszlik a sötétség,
Szeme a Mindenség!
Világ az, Világa,
A szemek Szikrája.

Kivirult, mint a rét,
Kékül gyepszőnyegén,
Tisztulni hagyjuk még!
Élj , drága, magyar nép!

Mysty Kata: Rózsát fest a Remény

Mysty Kata: Te, csodagyerek!
(József Attila születésnapján)

Mysty Kata: Te, csodagyerek!
(József Attila születésnapján)

Csak verset olvass,
A lélek hírét,
Csak verset írjál,
Mint ember hitét...

Ha munkál benned,
Az vág majd rendet.
Ép testben ép lesz.
Eredő vérteszt,

Vért lesz az, egy bárd,
Szót kérve kiálts,
Ültesd a magját,
Lesz igéd, s imád.

MystyKata

Mysty Kata : Kékben

Kékben ragyog a fa lombja,
Annak rég zöld a lakója,
Azúrt cseppen a Nap fénye,
illat-tócsa éke, Szépe!

Festő a nap, drága méze,
Csókja párja csalfa, édes...
Ernyőnk kék, és fejünk fölé,
Gyöngy lakozza azt be büszkén!

Szín pompája

A tavaszi szél lenge,
mint harmathoz ért lepke,
A fák között várhat még,
enyhet hozhat a friss lég.

Levél zizzen, s a végén,
araszolva mit sem ért.
Napot hívja, ideér,
Szépre festi a kék ég.

Kék eget ringat gyöngyöző patak,
Kanyarog a part, útja port kavar.
Néhol még avar csöndjében matat
mocorgó tarack. Némaság halad
az úton, halat keres , vár a sas,

Kavics, kő akad a lábam alatt,
Állok egymagam, fogyva fogy szavam,
Egyre csak folyik így a könnypatak,
Medernyi bánat moraja halkan
Suttogja, - fájhat, a szív megszakad.

Mysty Kata: Könnypatak

Kék eget ringat
Gyöngyöző patak.

Kanyarog a part,
Útja port kavar.

Néhol még avar
Csödjében matat

Oly zöld volt a táj!
Mellettem álltál,
mellettem voltál...

Kikelet okán...
Tavasznak híre,
Keresve keres,
Ég és föld felett.

Pázsitnak íve
már a szívemet
festi meg, igen!
Erembe vés be,
csöndje fojt bele.

Nem ereszt, lefest,
Él ez az ecset...
A reményvesztett
szín megtér ( a) kékhez!

Kata Mysty Kata
Mellettem voltál

Leborulok, - vigaszt hoz,
Ez most mindent visszahoz!
Ünnep ez a pillanat,
Szívem úgy ver! Hogy szalad!

Hálát adok Érted én.
Bárcsak lennél, - élhetnél!
Elkésett - e, mennyit ér.
a megvallott értem élsz!?

Urunk másként gondolja,
Irgalma nagy, hatalmas!
Kegyelmébe fogad ma,
Mindenképpen elfogad.

Amíg élek, bennem élsz,
Feltámadsz, mint költemény...
Sirató meg könyörgés,
Nem mint góbé, - énregény,

párbeszédes, cselekmény,
Hőse is van, te meg én,
Peregnek a szerepek,

Eléd teszem
 
 Tiszta égbolt a hűség,
Felhő sehol, nyugalom
simul, játszik a tükrén...
Mint a csönd az ugaron.
 
Veled összefonódva
 - te már a szerves részem
maradsz, az vagy, régóta
nem engedlek el Téged,
 
Vétek lenne, nagy hiba
ha nem lennél itt velem.
Kell, hogy még te se engedj!
 
Légy mint egy fejedelem...
Szolgálva én követlek...
Mindenem eléd teszem.