lnpeters blogja

Tél végi problémasereg

Tél végi problémasereg
Színezi a fellegeket.

Rossz álmokban sötét árok;
Gond-varjak serege károg.

Száz sunyi probléma éled;
De mégis van tovább
Élet.

Szürkeség.
Eső szemereg.
Tél végi problémasereg.

 

Hatvankét éves lettem én

Hatvankét éves lettem én,

Talán túl életem felén;

Kemény

E tény.



Hatvankettőben születtem,

Hatvankét éves ma lettem;

Hordom

Korom.



Nem vár rám se menny, se pokol,

Se a nyomomba nem lohol

Tatár

Batár.



Sose leszek milliárdos

Csak maradok barátságos

Szamár

Tanár.



Kiváltságot sose kértem,

Más kárára sose éltem

Kaján

Kaján.

Torokfájdító szelek

Torokfájdító szelek,
Hol hideg van, hol meleg,
Február téllel, tavasszal
Váltakozva
Enyeleg.

Jövő felől fú a szél,
Minden Élet jót remél;
Idő Apó
Közönyösen,
Csökönyösen
Mendegél.

A szélben köd, füst, korom,
Nem zseníroz a korom;
A boldog egyszerű jövőt
Továbbra is
Akarom.

 

Fut, rohan az időfolyam

Fut, rohan az időfolyam,
Változnak a képek,
Eltűnnek a külsőségek,
Lefoszlik a kéreg.

Párttitkár elvtársúr-fajnak
Nincs már semmi dolga;
Pokolba távozott velük
A fekete Volga.

Régi rendnek vicc-üldözte
Szürke ruhás őre;
Mind elment a szolgálati
Idő-süllyesztőbe.

KISZ-taggyűlés, vitakörök,
Marxista agytorna,
Úgy múltak el, mintha soha
Nem léteztek volna.

Fut, rohan az időfolyam,
Változnak a képek,
Eltűnnek a külsőségek,
Lefoszlik a kéreg.

Miért ne bíznék, ha élek?

Miért ne bíznék, ha élek?
Mindig belül van
A Lényeg.

Apró pontban a Múlt hegyén
Istennel teremt
Az Egyén.

A Múlt nem hozzáférhető,
Állandósult köd
A Jövő,

A Lét egyéni opció,
De minden magány fikció.

A Létet kapott egyének
Egy közös világban élnek.

Hogyha egyszer összefognak,
Istennel találkozhatnak.

Nem anyagból van
A Lélek;
Miért ne bíznék, ha élek?

 

Vízöntő zord sziklái közt

Vízöntő zord sziklái közt
Rohan az Idő,
Zuhatagok sora bukkan
A ködből elő.

Végzet-jövők holtágain
Állandó a tél,
Entrópia-dallamokat
Üvöltöz a szél.

Gyors, ködös ágakban van a
Teremtő erő,
Csak ismeretlen vizeken
Születik jövő.

A Múlt, ha nem jól ismerik,
Csupán szemfedő...
Vízöntő zord sziklái közt
Rohan az Idő.

 

Vén Hallgatag télidőben

Vén Hallgatag télidőben;
Most van a Nap lemenőben.

Téved minden gonosz érzet;
A körforgás sose végzet.

Száz lat kinyilatkoztatás
Kevesebb, mint egy
Hallgatás.

Ritkán jár annak a szája,
Aki hallgat önmagára,

Lélekben zengő dalokra,
Benne élő
Hallgatagra.

Hajnal, alkony - lesz még bőven;
Vén Hallgatag télidőben.

 

Fagyok múltán

Fagyok múltán
Hó se hull tán;
Enyhül a tél
Kurtán-furcsán.

A jogarát
Földhöz csapja,
Csáléra áll
A kalapja.

Ígért fagyot,
Havat - nagyot,
De a terve
Léket kapott.

Fagyok múltán,
Szél csitulván,
Tél taraja
Lelapul tán.

Csípős húrján
Szél se búg tán,
Zúgó hangon
Nem szapul tán.

Fagyok múltán
Tél csitul tán,
Jeges arca
Jól megnyúl tán.

Fagyok múltán
Tél elfut tán,
Mint a megvert
Török szultán.

Fagyok múltán

Halványszürke téli égen

Halványszürke téli égen
Közöny baljós szürkeségben.

Elnémult a jövő szava,
Napnak se híre, se hamva.

Credo-fogyatékos világ
Csócsálgatja a logikát,

És világvégéket imád
Az öncélú ostobaság.

Közöny ül a szürkeségen;
Halványszürke téli égen.

 

Avar futó a nagyátlón

Avar futó a nagyátlón
Küzdelembe száll,
Strata Hungarorum felé
Sorompóba áll.

Sötét fantombástyák sora
Reszket valahány;
Hosszú sánccal próbálkozik
Még a tudomány.

A néhai szláv gyalogság
Csak lidérc-erő;
Egészen másképp fest már a
Hatvannégy mező.

Az Urálba párologtak
A szellem-lovak;
Félremagyarázott bábok
Hunnak látszanak...

Új partira készül most a
Világos király;
Avar futó a nagyátlón
Küzdelembe száll.

 

Hatvanon túl, Styxen innen

Hatvanon túl, Styxen innen;
A Lét még javamra billen.

Szerelmem impozáns védfal,
Bírom még erővel, céllal.

Csupán Istennek tartozok,
Amíg enged, élni fogok.

Vörösen izzik a vérem;
Van munkám és küldetésem.

Még akad mit tovább vinnem;
Hatvanon túl,
Styxen innen.


 

Versben van a Jövő dala

Versben van a Jövő dala,
Akárki meg is hallhatja,
Aki Embert, Létet tisztel,
Rossz szemellenzőt nem visel,
Füle nem a lárma foglya,
S nem vezeti félre dogma.

Versben van a Jövő dala,
De nincs előre megírva,
A Jövő nem sínen halad,
Végzetből soha nem fakad.

Versben van a Jövő dala,
De egyedi a dallama.
Nem politika-operett
Ritmusa szerint született,
Nem is gazdaság-opera
Száraz lapjaira írva,
Nem álművészet-dobszóló,
Nem háború-gyászinduló,
Nem is horror-paródia,

Vízöntőnek nincs dogmája

Vízöntőnek nincs dogmája.
Mások főztjét nem fújkálja,
Tudja, a fazékban mi fő.
Nincs egyedül üdvözítő
Pörkölt az erkölcs gyomrának;
Egyedül az Isten várhat.

Vízöntőnek nincs dogmája.
Vezérnek senki sem várja,
S vezérekre ő sem hallgat.
Nem ítélkezik -
Latolgat.

Vízöntőnek nincs dogmája,
Sem hivatal-aurája.
A felelősségét másra
Vízöntő sosem ruházza,
Akkor sem, ha van kire.

 

Jövő-parton Idő-katedrális

Jövő-parton Idő-katedrális...
Kicsi, kopott, alacsony, ovális...
Fenn kuporog egy kiálló szirten,
Csak egyetlen papja van,
Az Isten.

A liturgia nagyon egyszerű;
Szent az őszinte humor, s a derű.

Jövő-parton Idő-katedrális
Nem konzervatív,
Nem liberális;
Dogma-varázsszózatot nem ismer,
Csak egyetlen papja van,
Az Isten.

A szentélyben nincs jelen, csak
Jövő;
Oda sosem visz rosszat az Idő.

Jövő-parton Idő-katedrális,
Tana mindörökre aktuális;
Tiszta erkölcsben és

Oldalak