Blogok

Griffes-indás jó lovasok

Griffes-indás jó lovasok;
Sok kiszáradt szellemtorok...

Zárt ajtó,
Beletört kilincs;
Igazából még nevük sincs.

Hungárok vagy onogurok?
Vagy egyik sem?
Tán magyarok?

Egykor tán szerelmek, vágyak,
Mára csupán néma tárgyak.

Griffes-indás jó lovasok;
Innen el nem távoztatok.

Milyen ételt szerettetek?
Milyen nyelven beszéltetek?

Egykor jurta, lódobogás;
Mára:
Kettős honfoglalás.

Holt vállatokon cipeltek
Egy híres, szép elméletet,

Kis ladik Idő-folyamon

Kis ladik Idő-folyamon,
Fodrozódó vén habokon

Több mint hatvan esztendeje,
Mögötte az Idő fele.

Távol jobbtól, távol baltól,
Távol minden vészes parttól.

Balról veszedelem, halál,
Ott csak varjak serege jár.

Teoretikus boldogság
Nyomában támad pusztaság...

A bal parton nincsen élet,
Műanyag mocsárvidékek,

Lila utópia-mocsár,
Halott lapály, fekete sár.

A baloldal halált lehel,
Távolságot tartani kell.

Távol jobbtól, távol baltól,

A Boldogasszony oltára

A Boldogasszony oltára
Híveit tán ma is várja

Téres Kárpát-medencében,
Éppen úgy, mint
Egykor,
Régen.

Múlt szelei halkan fújnak,
Régi hitek megújulnak.

Összeforr az oldott kéve,
Ezredévről
Ezredévre.

Téres Kárpát-medencében
Isten áldotta vidéken,

Ki tudja, hány ezredéve
Él a Boldogasszony népe.

Hódítók jöttek és mentek,
Gyilkosokból lettek szentek,

Hatalmak váltak hamuvá,
Régészeti kultúrákká,

De a csöndes munka népe

A Líra maga az Élet

A Líra maga az
Élet;
Semmi-ködbe sose téved.

Lelke a
Ritmus,
A mozgás;
Alapja a
Szívdobogás.

Végső rémeket sose lát,
Tudja, hogy mindig van tovább.

A szándéka mindig tiszta,
Csak ad, semmit nem vesz vissza.

Nem alkuszik hatalommal,
Se pénzzel, se hivatallal.

Nem néz divat-poétikát,
Álisteneket nem imád.

Napról napra újra éled,
A Líra maga
Az Élet.

 

Isten nem kezd kampányokba

Isten nem kezd kampányokba,
Egyetlen pártnak sem tagja.

Médiából nem szónokol,
Bankszámlája nincsen sehol.

Ha nevét hiába veszik,
Nem büntet,
Csak emlékezik.

Nem tartozik,
Nem követel,
Nem zár be,
Árat sem emel.

Profitot az ördög ismer,
A Teremtéshez Lélek kell.

Isten nem kezd kampányokba,
Csupán a kezünket fogja.

 

A Kollektív Tudattalan

A Kollektív Tudattalan
Évszázadokon átsuhan,

Fényruháját sose váltja,
Csupán Isten szeme látja.

Lelkünk lelke Neki üzen,
S az Időn túl benne pihen.

Vagyunk a Nagy Tudattalan;
Senki sem, de mindannyian.

Trónol az Öröklét hegyén,
Gazdagítja minden
Egyén.

Isten
És mi
Mindannyian;
A Kollektív Tudattalan.

 

Csillagod bennem él tovább

H.Gábor Erzsébet
Csillagod bennem él tovább
 
Éltessé lettem, ősz vagyok,
tükörbe nézek, ő van ott,
anyám! S a könnyes két szeme
arcának ékes ékszere.
 
Ködfátylán át is úgy ragyog,
akár a fényes csillagok;
benne van minden érzelem,
nélküle fájón létezem.
 
Merengve messze bámulok,
odakinn őszi nád susog,
kerengve száll a sok levél –
ennyi az élet, ennyit ér?
 

Október végi csendélet

Október végi csendélet;
Múlt helyébe
Jövő éled.

Számítógépem "lapjain"
Szaporodnak a soraim.

Araszolgat szép csendesen
A hetedik évtizedem.

Egyszer a
Kapun átlépek,
S más alakban visszatérek

Egy másik
Életre készen,
Vagy tán egészen másképpen...

Örök körforgás az Élet;
Október végi csendélet.

 

A Magyar Nép szülőhelye a Kárpát-medence

A Magyar Nép szülőhelye
A Kárpát-medence,
Nyelvünk és
Magyar nevünk
Itt találkozott össze.

Őseink sosem itattak
Urál-hegyi kútnál,
Nem jöttünk ide földi vagy
Égi hadak útján.

Sosem kószáltak magyarok
Fenn a sarkvidéken,
Itt született a nyelvünk, a
Kárpát-medencében.

A Magyar Nép szülőhelye
A Kárpát-medence,
Az Urálba vaskalapos
Tudomány száműzte.

Szemellenzős indogermán
Kultúr-messiások
Rögeszméjükre formálták
Az egész világot.

Kultúrát csak indogermán

Őszi temető

 
 
Az őszi szél felém kering,
avarszoknya-seprűje ring, 
és úgy susog, jaj, úgy susog, 
meghajlanak a bukszusok.
 
A mécstüzek fehér szemek.
Az estben mind árnyat temet 
magába, s némán esdekel, 
halottja bár felkelne, fel…!
 
Kopott a pad, permet lepi.
De könnyű így merengeni, 
ha mélabú egén lebeg 
 a nem múló emlékezet…!
 
 
2023.

Októberi esti vizen

Októberi esti vízen,
Vén ladikban ül az Isten.

Ősz lelke bágyadtan lebeg,
Csendesek az idő-vizek.

Szép metamorfózis-szelek
Szelíd fényben örvénylenek.

Isten friss Jövőt keresztel;
Simogatja szeretettel.

Hit bújik könnyű kabátba,
Őszi melankóliába.

Makacs Hitből
Remény terem;
Októberi esti vízen.

 

Októberi nyár-romokon

Októberi nyár-romokon
Minden ál-érzés monoton.

Kincstári optimizmusok
Csüggedő serege zokog.

Vén utánérzés-költészet
Féli a közelgő véget.

Hulló levelek köd-árnya,
Az ősz melankóliája

Adja a kísérőzenét,
Mű-tragikum száll szerteszét.

Októberi nyár-romokon
Áll a búbánat-masztodon,

Köldökszemlélő közhelyek
Ön-sorsukon töprengenek,

S repedt sarkú dogma-bazár
Hiszékeny vendégekre vár...

Októberi nyár-romokon
Saját magát veszi zokon

Pokoli fáradtan - mennyei boldogan

Pokoli fáradtan -
Mennyei boldogan
Állítom a parkolóba benzin-lovam.

Fényes napvilágnál
Reggel indultam el,
Öreg este van már,
Ezer csillag figyel.

Mosolyog fenn a Hold,
Sötét az éjszaka;
Megyek át az úton
Anikómhoz
Haza.

Örök a
Szerelem,
Csak az idő rohan;
Pokoli fáradtan -
Mennyei boldogan.


 

Október huszonharmadika örök tanulságai

Nem!
Nem!
Mi nem viseljük el.
Itt nem kell
Bálványnak szentelt profán szentmise,
Ilyet ne hozzon ide
Többé
Senki se.

Ne boldogítson minket
Mesterséges doktrína,
Nem kell ide ideológia
Béke poraira.

Ha a kérdésre hazugság felel,
Mi nem viseljük el.
Nem!
Nem!
Mi nem viseljül el.

Más népek tán eltűrik
Végtelen,
Mi nem!
Mi nem viseljük el!

Íróasztal-okoskodás
A ráfogásos "haladás",
Terjesztői közönséges
Zsarnokságot akarnak,
Nem kellett ez,

Zrínyi Izsák

Zrínyi Izsák sosem ült nyeregbe,
Vitézek kenyerét sose ette.

Elsőszülöttként, ahogyan illett,
Sosem állhatott az Apja mellett.

Távol maradt szablyától, pennától,
Nem írt eposzt az Édesapjáról.

Nem villogott kezében a szablya,
Nem sújtott le kétlábú vadkanra.

Zrínyi Izsák nem volt teljes élet,
Csak egy teljesületlen ígéret...

Sosem ütött számára az óra;
Zrínyi Izsák sohasem ült lóra.

 

Őszül az Isten világa

Őszül az Isten világa,
Ösvényét Csendesség járja.

Kígyózik vékonyan tovább,
Őszi melankólián át.

Ezen juthatunk
Előre;
Nem volt, s nem lesz több belőle.

Van, aki más utat keres,
Pedig azt sosem érdemes.

Ösvényét Csendesség járja;
Őszül az Isten világa.

 

Szél-fütyülte októberben

Szél-fütyülte októberben
Elszántak vagyunk,
Délre izzadunk, reggelre,
Majdnem megfagyunk.

Szél-fütyülte októberben
Kellék a kabát,
Lomb-kórus zúg füleinkbe
Szél-elégiát.

Szél-fütyülte októberben
Fáradt a világ,
Harcról, halálról dalolnak
Rossz melódiák.

Szél-fütyülte októberben
Mégis van derű,
De aki rosszra vár, annak
Minden keserű.

Szél-fütyülte októberben
Minden fejre áll,
Madárcsicsergés helyett a
Szúnyog szalutál.

Szél-fütyülte októberben

"Világba vetett" Heidegger

"Világba vetett" Heidegger
Túlvilágon -
Túlpartra lel.

Tudja már, mi volt hiába,
Hogy mi vitte zsákutcába.

Pedig érezte a hibát,
Végül mégsem gondolta át,

Hogy az anyagelv mit jelent;
Ha van lent,
De nincs odafent...

"Világba vetett" Heidegger
Talán önmagával perel.

A terhe rendkívül kemény:
Rektor volt Hitler idején,

Kompromisszumok tömege
Vájta fogait lelkébe,

S a szűkös profán távlatok
Éppen ott hagyhattak nyomot,

Ahol nem szabadott volna:

Oldalak