Blogok

Csillagtalan sötét égen

Csillagtalan sötét égen

Kóvályog a végzet,

Tervéhez mindig hiányzik

Néhány apró részlet.

 

Az elrendelt entrópia

Nem a világ célja,

És a Tudat sem volt soha

Az anyag hajléka.

 

Minden teleológia

Végül mindig téved,

Ilyen módon nem tárja fel

Titkait az Élet.

 

Csillagtalan sötét égen

Hitvány erő éled,

Tagadásban csak ostoba

Politika béget.

 

Míg el nem ront végleg mindent

Pénz, vagy az enyészet,

Sötét égen mindhiába

Isten sosem kételkedik

Isten sosem kételkedik,

Bár ablakát esők verik.

 

Nemhitek nyegle serege

Isten falát nem veszi be.

 

Pállott ateizmus szakad;

Áztatja az elmúltakat.

 

Isten sosem kételkedik, 

Bár derekát szelek verik.

 

Pesszimizmus-entrópiák

Anyag haláltáncát járják.

 

Abortált jövő-képzetek

Fájdalma égen tekereg.

 

Vak ész abortuszra tanít;

Maszkok mögött szorong a Hit.

 

Pénz rázza a Lét tikait...

Isten sosem kételkedik.


 

Hektór sosem kér kegyelmet

Hektór sosem kér kegyelmet;

Érdemet ostoba kerget.

 

A média - úgyis tudja -

Akhilleusz pártját fogja.

 

Kanonizált minden őse,

Ő a kánon örök hőse.

 

Hektór sosem kér kegyelmet;

Alkut, behódolást elvet.

 

Éjjel és nappal fegyverben,

Mindig túlerővel szemben...

 

Ritkán tette le a kardot,

Teljes tíz évig kitartott.

 

Hektór sosem kér kegyelmet;

Amíg él, bírja a terhet.

 

Isten-protekció ellen,

Kánon-túlerővel szemben...

 

Csörgő sipkával

 
Közömbös, és a csókra lusta,
olcsó parfümje, krémje, rúzsa,
kiégett, utcaszéli szajha
régóta már a múzsa.
 
Körötte csörgősipkát öltő,
betépve forgó, és üvöltő
ricsajra, zajra ropja táncát
régóta már a költő.
 
Hajh, mit várhatna így a nemzet,
ha kancsi trollt és krampuszt nemzett,
mert ördöggel cicázott.
 
Hol vagy te, Múzsa, Költő, Férfi?!
Jó lenne végre számonkérni
az elfajzott világot.
 
Jánosházy György azonos című verse nyomán

Márciusi hideg eső

Márciusi hideg eső;

Sosem "az elit" az első.

 

Magából hiába okád

Unalmas bolondériát,

 

A Létet más viszi tovább:

Alant a sok ezer Család.

 

Így volt mindig,

Így volt régen,

Soha nem is lesz másképpen.

 

A legtöbb "modern gondolat"

Jövő-távlatot nem mutat.

 

Isten bóvlira nem vevő;

Márciusi hideg eső.


 

Márciusi biztató – a "Magyar tavasz" pályázat 2. helyezettje

 
Fehér az inge még, de vére festi majd,
körötte tiszta lég örömtüzet kavart,
Budára ment, holott a tette, tudta jól,
fejére szór hamut, nagyúr ha visszaszól.
A verse lázadó, uralkodói kegy
csupán a létezés, de már nem egyre megy,
ma lelke, lám, felül megannyi vár fokán,
előre, Sándorunk, a vágyaink után!
 

Szerelmes hazám – a "Magyar tavasz" pályázat 3. helyezettje

 
Szövétnek ég-e még? Marad magyar kiút?
Ki küzd ma sorsokért? Szabad szívekbe kút...
 
Ahonnan én jövék, a fán madárdal él,
de lásd, csak álmokat veszít a holnapért,
ki hátrahagyva ég. Feléledő szavát
nem adja bárkinek. Milyen bolond a száj!
 
Remények éltek és maradt a hit velünk.
Hazám, Te, úgy szeretsz, hogy árva kedvesünk  
se tudna jobban így szeretni. Jaj, hazám,
veresre fest a szín, szavam halott talán.
 
De tán' nem. Általad van élet, egy, mesés,
ki hallja versem, óh, ne mondja: tévedés!

Hajdani Szent Márciusunk

Hajdani Szent Márciusunk

Meghitt, magyar fénye...

Minden születő Tavaszban

Újul az Emléke.

 

Hajdani Szent Márciusunk

Lényegünket rejti,

Amíg magyar él a Földön,

Soha nem felejti.

 

Hajdani Szent Márciusunk

Kikelettel éled,

Bennünk is felpezsdül tőle

A vér - meg az Élet.

 

Hajdani Szent Márciusunk,

Fényes lelki másunk;

Benne rejlik összetartó,

Szent identitásunk.

 

Hajdani Szent Márciusunk,

Nagy terhet ró ránk is;

A vén csavargó

Csak fújja ősz haját a játszi szél,
arcán az árkok egyre rajzolódnak,
kopott, szakadt nadrágján nincsen él,
szeméből földi álmok rég kihunytak.
 
Ha néha kocsma ajtaján benyit,
halkan mesél a régi szép időkről,
kap érte pár pohár bort, s reggelig
megvédi lelkét józan ördögöktől.
 
Csak ténfereg, bolyong magányosan,
a létezés határain kerengve,
kevéske sorsa más kezébe van,
kemény, konok zárójelekbe téve.
 

Kikelet, a primadonna

Kikelet, a primadonna,

Fellépését halogatja,

 

Pedig a publikum várja,

Hogy végre színpadon lássa.

 

Nem találta szemfestékét,

Bőgött némi eső-félét...

 

Kikelet, a primadonna,

Jelmezeit válogatja.

 

Felteszi napsütés-sminkjét,

Igazgatja szellő-ingét,

 

Felveszi felhő-fövegét,

Ibolyaillat-köpenyét.

 

Kikelet, a primadonna,

Rajongóit megváratja.

 

Hogyha rosszkedve úgy tartja,

Jön a hideg-hisztéria,

 

A magyarokhoz

 
Papírmaséba gyűrt, csirizzel írt jelen,
ma már a múltba vész temérdek intelem,
kihűlt tüzek helyén üszökbe lép a láb,
az öntudat, vajon, nem adja még alább?
 
Lehet kapaszkodó az új tavaszremény, 
hogy égni kész a szív parányi őrhelyén,
talán a renyhe tél hitét se verte szét,
csak élni vágyjon és szeretni nemzetét.
 

Történelem lomtárában

Történelem lomtárában

Nyakig ér a por,

Minden lejárt doktrína ott

Lapul valahol.

 

Történelem lomtárába

Nem tűz be a Nap,

Mérges eszmék rozsdás foga

Egymásba harap.

 

Történelem lomtárában

Isten sose jár,

Vörös csillag gusztustalan

Szivárványra vár.


 

Fagyos, névleges Tavaszban

Fagyos, névleges Tavaszban

Szél rohangál szakadatlan.

 

Tél és Tavasz ömlik egybe,

Folyton változik a mezsgye.

 

Köd távoli hegygerincen;

Ideiglenes lett minden.

 

Bomló értékrendek mentén

Filozófia-karantén.

 

Fekete kéz vén kilincsen;

Tanácstalan most az Isten.

 

Végzet vén tenyere csattan

Fagyos, névleges Tavaszban.


 

Új március idusán

Ez itt a pezsdülő erek kora!
Faroljatok, ti rég elunt fagyok!
Figyelj az őrtüzekre, cimbora,
vigyék a hírt: a gondjaink nagyok!

Kaján a sors, reánk nevetve néz,
alél a szó a parttalan vitán,
de nyerni fog, ki áldozatra kész,
magyar, vigyázz a messzi Hargitán!

Ha végre síkraszáll a nemzetünk,
s az ördög áll elébe félúton,
az elveinkből úgysem engedünk,
a "Lészen ágyú" működik, tudom!

Szabad tavasz, ragyogj a szellemen,
s ki bánja már, a balga mit gagyog!
Ha itt az új kokárda mellemen,

A Költészet öntörvénye

A Költészet öntérvénye;

Semmi elől nem áll félre.

 

Még szótagot se küld oda,

Ahol a Szó csak kaloda.

 

Semmi státuszt nem ismer el,

Nem versenyez,

Nem is perel.

 

Nem tömjénez,

Nem bazsevál,

Pénz szolgálatába nem áll.

 

Nem számít neki hivatal,

Titulusokat nem akar.

 

Nexus-hálóba nem akad,

Míg él - öntörvényű marad.

 

Még él, öntörvényű marad,

Haszon-elvre semmit nem ad.

 

Olyan hasznos a világnak, 

Tudományos tudatlanság

Tudományos tudatlanság;

Gombhoz készül a bő nadrág...

 

(Szobatudós észt osztogat,

Kacaghatunk rajta sokat.)

 

Evolúciós ötletek

Mentén vak logika rebeg.

 

Hogyan született a család?

Tudósunk nem hagyja magát,

A kisujjából kirázza,

És imígyen magyarázza:

 

Félig majom férfiember

Húst falatozott nagy kedvvel,

Közben pedig a dög felett

Szemlélte a nőstényeket.

Egy megtetszett neki.

Nosza!

Legyen hát monogámia!

 

Új tavasz

Úgy néz ki, végre új tavasz
leselkedik a hó alatt,
madársereglet egybegyűl,
s repülnek ím körös-körül,
a fákra fények hullanak,
egymásba ér kelet, s nyugat,
alvó barázdáik között,
magokba élet költözött,
belengi léted tiszta lég,
csak újra merj akarni még,
csak most az egyszer állj oda,
hol a szabadság dallama
egy új világot szolmizál,
hol nem lesz többé fagyhalál,
a szerzésvágy nem ül felül
agyadban oly kegyetlenül,

Asszonyiság - az emberi Lét Tiszta Lelkiismerete

Jövőt teremtő

Fényes 

Tisztaság...

Asszonyiság...

 

Az igazi Asszony

Él,

Éltet,

Szeret;

Szülőanyja,

Dajkája a világnak;

Fényes, szent keret,

Benne él az 

Igazi Jövő,

A fényes, 

Tiszta Lelkiismeret...

 

Isten Békéje,

Lelki tartaléka;

A Teremtés szent

Pihenőhelye...

 

Jövőt teremtő

Fényes 

Tisztaság...

Asszonyiság...

 

Nem lányság, nem szüzesség,

Nem üres edény,

Nem kiherélt

Szikambria

Szikambria, mondák hona,

Vajon létezett valaha?

 

Mint fürge hal a habokban,

Bujdosik évszázadokban,

 

Itt feljön, ott bukik alá,

S eltűnik - ki tudja, hová...

 

A legendás Szikambria

Merre lehetett valaha?

 

Kik voltak a szikamberek?

Miféle rejtélyes sereg?

 

Gallia?

Vagy Pannónia?

Merre volt e nép otthona?

 

Szikambria,

Szikambria...

Hol magasodott valaha?

 

Trójából Pannóniába,

Innen pedig Galliába

 

Oldalak